2013. október 7.

Egészen gőzmozdony

Amióta megszületett a Panka's Patterns, azóta nagyon beindultam.
Létrehoztam a Ravelry-n a saját tervezői oldalamat, és egy Panka's Patterns csoportot is.
Elkészült az első horgolt mintám, most épp tesztelés alatt áll. Első nekifutásra egy kisebb projekttel próbálkozom, egy telefontokról van szó. Lépésről lépésre tanulgatom, hogy mi mindent is kell tenni ahhoz, hogy egy ötletből eladható mintaleírás legyen. Nagyon izgalmas dolog, eddig roppant élvezem minden mozzanatát.
Ezen kívül van már saját oldalam a Facebookon is, ahol szintén szeretettel látlak benneteket, és mától még egy új területre merészkedek: a hétvégén elkészítettem az első két oktatóvideómat.

Ez az ötlet onnan jött, hogy manapság rengetegen tanulnak a Youtube-ról kötni, horgolni. Annyi kézimunkázós videó kering már a neten, egész kötősuli sorozatok is, hogy sokáig azt gondoltam, minden technika megtalálható már valahol. A külöböző kötős-horgolós fórumokon felmerülő kérdések eleinte megerősíteni látszottak ezt. Bármit kérdeztek ugyanis a kötésben elakadt, kétségbeesett kézimunkázó kolleginák, mindig akadt néhány segítőkész sorstárs, aki már megtalálta a választ a yoube-on, és azonnal linkelte is a releváns filmecskét. Egy idő után világossá vált számomra, hogy vannak még azért fehér foltok, mégpedig a magyar nyelvű oktatófilmek terén.

Nemrégiben az jutott eszembe, hogy meg kéne tanulni visszafelé, azaz balról jobbra kötni. A laikusoknak mondom, hogy ez kb. olyan, mintha valaki egy szép nap elhatározná, hogy megtanul visszafelé írni, mert akkor nem kell majd minden sor végén felemelnie a tollat és visszatennie a kezét a papír bal szélére. Tiszta energiapazarlás, nem igaz? Csináljunk inkább valami hasznosat útban a papír jobb szélétől a bal széle felé is. Szóval valahogy így: ne kelljen már minden sor után megfordítani a munkát. Bár leginkább talán az motivált, hogy nem szeretek fordított sorokat kötni, fárasztóbbnak érzem, mint a simakötést. Nekiláttam hát kitalálni a módját, és egy-két próbálkozás után sikerült, hamar ráállt a kezem is. Ezek után kiváncsi voltam rá, hogy vajon jól csinálom-e, és rákerestem az interneten. Nagy nehezen megtaláltam angolul, de magyarul nem. Ekkor jutott először eszembe, hogy ezt leírni elég bonyolult, megmutatni viszont egyszerű, és ha nincs még fenn a neten, hát majd felteszem én.

A gondolatot hamar tett követte. Az első kihívás az volt, hogy találjak a lakásban egy olyan helyet, amely alkalmas filmstúdiónak. Nem találtam, de sebaj, megoldottam a kérdést egy nagy pléd és egy fazék segítségével. Íme a történelmi helyszín, tudom, amatőr, de nekem egyelőre megfelel:
A következőkben száműztem a családot a terepről, és kezdődhetett a forgatás. Hamar rájöttem, hogy a dolog bonyolultabb, mint gondoltam. Egyszerre kötni, magyarázni, és még arra is figyelni, hogy képben legyenek a kezeim és lehetőleg élesen, eléggé embert próbáló feladatnak bizonyult. Ezért elsőre egy egyszerű témát választottam: a szélszemek kötését. Miután ezzel megbirkóztam, jöhetett a visszafelé kötés. Az eredményt mától kezdve mindenki megnézheti itt. Szívesen veszek minden visszajelzést, és ötleteket is, hogy mi az a kötéstechnika, amiről szívesen látnátok még bemutatófilmet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése