2013. február 3.

Sütőtökös batyu

Ha tél, akkor sütőtök. Remélem, vannak köztetek néhányan, akik egyetértenek velem ebben, mert itthon sajnos egyedül vagyok a sütőtökimádatommal. A legkisebbnek a sütőtök az Mazsola és Tádé lakása, s mint ilyen, ugye egyértelműen nem táplálék; a középsőnek egyszerű eleganciával fujj!; a legnagyobb pár falatot örömmel elfogyaszt, de annyi elég is; a férfiember szerint a sütőtök egy olyan tárgy, amit vidékies ízlésű háziasszonyok ősszel a ház előtti kispadra helyeznek kerti dísz gyanánt.
Én mindezek ellenére kitartok: ha tél, akkor sütőtök! Kisebb-nagyobb gyakorisággal, de rendületlenül próbálkozom, hátha sikerül megtalálnom a tuti receptet, ami nem csak nekem ízlik a családban.

Nos, tél elején találtam is egyet itt, egy fantasztikusan finom csokis-sütőtökös tortát, ami után még a középső (sütőtök - fujj!) is megnyalta mind a tíz ujját. Ennek ellenére most mégsem erről a finomságról fogok írni, hanem egy saját receptet szeretnék megosztani veletek. Illetve saját... na jó, mondjuk félig az.

Van Stahl Juditnak egy isteni kakukkfüves-fokhagymás sütőtöklevese. Számomra ez a létező legtélibb téli leves: narancssárga is, laktató is, izgalmas ízbomba is. Évente egyszer szoktam csak megfőzni, mert eléggé munkás, és hát, ugye az egész fazékkal egymagam kell, hogy megbirkózzak.
Ez a recept úgy kezdődik, hogy az ember kis kockákra darabolja sütőtököt, és jó pár gerezd fokhagyma társaságában illatosra puhítja a sütőben. Ez kb. fél órát vesz igénybe, utána pépesíteni kell a tököt a fokhagymával, és aztán még jó sok mindent elkövetni vele, mire az említett isteni leves lesz belőle. Nos, nekünk most az első félóra a lényeg. Lássuk részletesen:

Kb. 1 kiló sütőtök szükséges, én flaskatököt szoktam venni, az általában pont megfelelő méretű. Meghámozom, kikanalazom a közepéből a magos részt (ezt Maci, a hörcsög kapja, mindig nagyon örül neki), aztán 2-3 centis kockákra vágom a tök húsát. Egy nagy sütőlapra pakolom, közé dobok egy fej fokhagymát gerezdekre szedve de nem meghámozva, ici-picit sózom, kis chilipehellyel ízesítem, és összekeverem néhány evőkanál olajjal.


Szépen elosztom az egészet, hogy egy rétegben legyen a tök, és kb. fél óra alatt megsütöm. Eddig leves és Stah Judit, innentől batyu és egészen Panka.

Amikor ugyanis kiveszem az illatozó, puha narancssárga kockákat a sütőből, akkor rendszerint felteszem magamnak a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is akarok én levest főzni, amikor a tök ennél tökéletesebb már úgysem lehet: puha, illatos, pikáns, nyammmm! És hát ilyenkor bizony nem is bírom megállni, hogy be ne habzsoljak néhány darabot. Aztán sajnálkozva ugyan, de mégis folytatom a levesfőzést, de tényleg csak azért, mert tapasztalatoból tudom, hogy az is nagyon fog majd ízleni. Mikor azonban legutóbb itt jártam a leves készítésében, támadt egy ötletem, amit mindenképpen ki akartam próbálni. Nos, tegnap jött el ennek a napja.

Tehát ott jártunk, hogy puhára sültek a tökdarabkák meg a fokhagyma. Akkor a fokhagymagerezdeket kinyomkodom a héjukból, és a sütőtökkel meg egy kiskanál kakukkfűvel együtt pépesítem őket. Közben már elővettem a mélyhűtőből egy csomag méretre vágott levelestésztát, és kipakoltam a lapocskákat egymás mellé, hogy 10 perc alatt felengedjenek. A sütőtökös pépből mindegyik tésztalap közepére halmozok egy evőkanállal,

 
majd a tészta szélét körben bevizezem az ujjammal, és összefogva a négy csücsköt kis batyut készítek belőle. A tetejét be lehet kenni tojással, hogy szép fényes legyen (én ezt elfelejtettem, így is tökéletes volt). Esetleg lehet még a pép közé keverni egy kis tökmagot, én a batyuk tetejét díszítettem csak vele.

220 °C-on nagyjából 20 perc alatt megsül. Langyosan a legfinomabb, és képzeljétek, nem csak nekem ízlett!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése