2015. május 5.

Kispiros: Closer to Fine

Kispiros - magamban csak így neveztem a piros kendőmet egészen sokáig. De aztán megfogadtam egy ismerősöm tanácsát, miszerint ne válasszunk a felhasznált fonal alapján nevet a mintának, mert utána mások úgyis másféle fonalból fogják elkészíteni, és akkor már nem stimmel a név.
Így aztán sokáig nem volt igazi neve. Nálam a mintáknak valahogy mindig története van, és emiatt sokszor nem könnyű olyan nevet találni, ami ezt jól kifejezi anélkül, hogy túl személyessé válna, ami ugye megint nem jó, ha az ember azt szeretné, hogy másokat is kézimunkázásra inspiráljon a mintája.
Ezt a kendőt egy számomra nehéz időszakban kezdtem el tervezni és kötni, amikor sok volt az aggódás, a fájdalom és a szembesülés, nagyon sok mindent újra kellett értelmeznem az életben, és újra egyenesbe kellett jönnöm a világgal, magammal. A kendő sajátos ritmikája, és ahogy alakult a kezem között a szép minta, sokat segített ebben a folyamatban. Volt persze más is, nem csak a kötés, szerencsére rengeteg jó szót, szeretetet, támogatást kaptam a családtagoktól, barátoktól, kollégáktól, így aztán, mire befejeztem a kendőt, valahogy közelebb kerültem ahhoz is, hogy újra egészen jól érezzem magam. Innen a név: Closer to Fine.
Nem egészen egyedül találtam ki, ugyanis ez egyben egy régi dal címe is, amit milliószor hallgattam és még ma sem tudom megunni. Az Indigo Girls egyik korai nagy sikere volt, hozzánk a '90es években jutott el, és ifjúságom egyik meghatározó dala lett. Diákkori jóbarátaimmal annak idején rengeteget énekeltük mi is, néhány akusztikus gitárral meg egy csörgődobbal eltöltött hosszú-hosszú zenélős-éneklős gondtalan estéken.
Hallgasd meg te is, és ha már ott vagy a Youtube-on, ne kapcsold ki a végén, hallgass bele a playlist többi dalába is. Gyöngyszem kivétel nélkül valamennyi, lélekig hatoló szövegekkel, gyönyörű duettekkel, fantasztikus gitárkísérettel.
Egy kicsit elkalandoztam, de igazából annyit akartam még írni, hogy a minta végre elkészült. Vettem egy profi mintatervező programot, amivel elképesztően könnyen lehet leszámolható rajzos leírást készíteni. Mármint ahhoz képest, hogy eddig Wordbe illesztett táblázatokkal szerencsétlenkedtem, ahol minden utólagos változtatás egy kínszenvedés volt. Ehhez képest most néhány mozdulattal újra tudom rendezni az egész mintát, ha úgy adódik. Mégis rengeteget birkóztam vele, mire elégedett lettem a leírással, mivel van a végén egy meglehetősen nagy ábra, ami nyomtatásban sehogyan sem volt szépen olvasható. Végül aztán sikerült rájönnöm, hogyan és honnan hová importáljam, hogy papíron is olvasható maradjon a képernyőn gyönyörű mintám. Többször félretettem, sokáig halogattam a befejezését, közbejött sok minden más, de most végre itt a tavaszi szünet, úgyhogy elvégeztem a szükséges utolsó simításokat, és elkészítettem a tesztkiírást.
Vagyis: most indul a teszt angolul és magyarul is a Ravelry-n, reményeim szerint bő egy hónap múlva megjelenik végre a Closer to Fine kendő. Én pedig már, köszönöm kérdésed, egészen jól vagyok.

2015. május 3.

Függőség?

Számomra nagyon durván a munkáról szóltak az elmúlt hónapok. Mármint a munkahelyi munkámról, ami itt nem nagyon szokott szóba kerülni, hiszen ez a hobbioldalam. Pedig valahol hobbi az is, vagy még inkább egyfajta szerelem. Hivatásnak is szokták mondani, és bár ez nagyon pátoszosan hangzik, azért mégis olyan jó kimondani, hogy nekem hivatásom van. Nem havifixes félállásom, hanem hivatásom. És ez így igaz.

Szóval az elmúlt hónapokban minden kreatív energiám oda összpontosult, voltak új kihívások, meg azonnali megoldást követelő bosszantó problémák is. Én meg igyekeztem, hogy minden fronton megfeleljek, hosszúak voltak a napjaim, nyugtalanok az éjszakáim, és örültem, ha legalább a napi családi mindenfélének sikerült helyet szorítani a fejemben. Esténként, ha kézimunkáztam is, csak leírásból dolgoztam. Ez amolyan lelki karbantartásféle, ha kreatívkodni nincs is időm, azért jó legalább egy kicsit kézbe venni a kötőtűket, valahogy megnyugtat a kézimunka. Ezt az is bizonyítja, hogy épp a legstresszesebb időszakban volt olyan nap, amikor erős késztetést éreztem reggel, hogy magammal vigyem a kötést a munkahelyre. Nem mintha arra számítottam volna, hogy lesz akár egy szabad percem is kötögetni, inkább csak arra vágytam tudat alatt, hogy ott legyen kéznyújtásnyira a simák és fordítottak megnyugtató oázisa. Kezdem érteni, miért nevezik egyesek függőségnek ezt a hobbit...

Elkészült azért - magam sem tudom, mikor -, egy szép kardigán a nagylányomnak. Igazi jó fotó nincs még róla, nem mertem eddig megkérni rá a leányzót, hogy álljon modellt. Kamasz lévén, nem szereti, ha fotózzák, azt meg végképp nem, ha a róla készült képeket kirakják az internetre. Szóval be kell érnünk egyelőre ezzel a képpel.
 Itt még blokkolás előtt látható a kardigán, kiblokkolva sokkal szebb lett. A mintája ITT található.

Készült egy horgolt maroknyuszi is húsvétra egy rokon kisfiúnak. Ez a minta tavaly volt nagy sláger, de az öcsikét cseppet sem zavarta, hogy tavalyi találmányt kapott ajándékba, nagyon jól eljátszott vele.


Közben azért vártam már nagyon, hogy felszabaduljon egy kis időm, és némi kapacitás a fejemben. Hogy jöjjenek az ötletek, és leülhessek nyugodtan megvalósítani egyiket-másikat.
Úgy tűnik, most kicsit nyugodtabb vizeken evezgetek végre, és be is indult azonnal a krea-gépezet. Elkezdtem megvalósítani egy régen dédelgetett tervemet, amiről nemsokára írok többet is.

Ezen kívül befejeztem végre a piros kendő leírását (tudjátok, amit egy fél évvel ezelőtt kötöttem...), és a héten elindítom a tesztet, amire lehet még jelentkezni. Erről egy külön posztban írok hamarosan többet is. (Ezt hívják úgy, hogy cliffhanger?)

2015. április 30.

Tojás, de nem tükör

Ha szeretnéd valamivel feldobni a vasárnapi reggelit, próbáld ki az alábbi receptet. Egyszerű is, ötletes is, szeretem az ilyeneket. Az egyetlen szépséghibája, hogy nem én találtam ki, egy magazinban olvastam, amikor a húsvéti villásreggelihez kerestem ötleteket.
Szénhidráttartalma elhanyagolható, viszont kenyérrel finom, amit persze számolni kell.

Hozzávalók (adagonként, úgyhogy szorozd meg annyival, ahány tojást szeretnél megsütni):
1 db tojás
2 szelet bacon vagy 1 szelet sonka
1 db koktélparadicsom
néhány szál rukkola saláta
esetleg ízlés szerint fűszerek, pl. apróra vágott metélőhagyma
szükség lesz még alufóliára és muffinsütő formára.

A muffinforma kosárkáit kibélelem a baconnal/sonkával, lehetőleg úgy, hogy ne legyenek hézagok oldalt vagy az alján, ahol kifolyhat a tojás.
Egy darabka alufóliát is nyomok a közepébe, hogy sütés közben szépen a helyén maradjon.
180°C-os sütőben 10-12 perc alatt ropogósra pirítom a bacont vagy sonkát, majd kiveszem a sütőből.
A koktélparadicsomot néhány pillanatra forró vízbe mártom, majd meghámozom. A rukkolát kisebb darabokra tépkedem.
Mindegyik kosárka közepére néhány szál rukkolát és egy paradicsomot ültetek, majd óvatosan beleütöm a tojást.
Visszateszem a sütőbe, és addig sütöm, amíg a fehérje megszilárdul, de a sárgája még nem.
Óvatosan kiveszem a formából, még egy kis salátával díszítem, és friss kenyérrel tálalom.
Jó étvágyat!

2015. április 4.

Húsvéti készülődés

Az utóbbi időben kicsit háttérbe szorult a blogírás, úgyhogy egy gyors összefoglalóban szeretném megmutatni az elmúlt hetekben készült húsvéti dolgainkat.

A sort a kisebbik lányom indította, aki kitalálta, hogy süt egy húsvéti tortát. Bevásároltunk együtt, kiválasztottuk a receptet, és egy hétvégi napon neki is látott a kis szakács a nagy munkának. Én csak kukta voltam mellette, de mivel az eredmény szép is lett meg finom is, megígértem neki, hogy megmutatom itt a blogon az almás tavaszi tortáját, íme:

Másnap a nagylány is csatlakozott hozzánk, és hármasban készítettük el ezt a tavaszi szobadíszt:


Filc ugyan nem volt itthon, így más textilt használtunk, és nagyon profik sem vagyunk a kézzel varrásban, de talán éppen ezért nagyon örültünk ez eredménynek.
 
 

Persze a papírdekoráció sem maradhatott ki. A Fb-n mutatott valaki egy egyszerű origami nyuszifejet, ez adta az ötletet a fűszálak közül kukucskáló nyuszicsapat elkészítéséhez:

 
 
Ekkorra a kislányom úgy belejött a munkába, hogy készített az ebédlőasztal fölé is egy nagy tojásdíszt:
 

Sárga kartonból kétszer kivágta a cikornyás "tojásablakot", és a kettőt összeragasztotta köztük a batikmintás papírral.
 
A bejegyzést ennivalóval kezdtem, zárjuk is hát azzal: vacsorára éppen megsült a nyuszi- és sünizsemle (a receptjét INNEN kölcsönöztem):

 
Kellemes húsvétot kívánok sok finomsággal, szép idővel, locsolókkal vagy anélkül!
 
 

2015. március 6.

Zöldséges tócsni

Biztosan nem én vagyok az egyetlen olyan anyuka, aki furfangosabbnál furfangosabb varázslatokat eszel ki naponta arra, hogy megfelelő mennyiségű zöldséget (azaz vitamint, rostot és ásványi anyagokat) juttasson csemetéi szervezetébe. Azt hiszem, említettem már, hogy családunk néhány tagja zsigerből viszolyog a zöldségektől. Aki látott már olyan gyereket, aki a pizza tetejéről gondosan leszedegeti a paradicsomdarabkákat, és a pörköltből laboratóriumi pontossággal kicsipegeti az összes látható hagymafoszlányt, az tudja, miről beszélek.
A titkos fegyvert azok az ételek jelentik, amelyekben ott a zöldség, de nem látni. Azaz a vacsora láttán nem lép azonnal működésbe a "fúúúújjjj, ezt nem szeretem" mechanizmus, és mire rájönnek (ha egyáltalán...), hogy mi van benne, már kiderült, hogy egészen jó az íze. Az egyik ilyen nagyágyú nálunk a most következő recept.

Zöldséges tócsni (a tócsni Borsodban a burgonyalepény neve)

Hozzávalók 4-5 személyre:
kb. 800 gr burgonya meghámozva
1 db cukkíni és egy zellergumó megfelelő nagyságú darabja, együtt 500 gr megtisztítva
6 tojás
125 gr rozsliszt (a nem diabetikus változathoz sima finomliszt is jó)
1 tk. majoránna
1 gerezd fokhagyma
só, bors
olaj
Feltét (ízlés szerint): pl. sonkaszeletek, tejföl, reszelt sajt, túró, friss saláta, prardicsomszeletek, különböző öntetek

Ebből a mennyiségből kb. 12 db tócsni lesz, egy darab szénhidráttartalma (feltét nélkül) 22gr.

A burgonyát, cukkínit és zellert lereszelem vagy megdarálom és összekeverem őket egy nagy tálban.
Jól elkeverem benne a többi hozzávalót, többé-kevésbé folyós massza legyen belőle. Ízlés szerint fűszerezem.
Palacsintasültőben felforrósítok egy kiskanálnyi olajat, és a masszából beleteszek egy szedőkanyálnyit. A kanál domború felével ellapogatom, és mindkét oldalán aranyszínűre sütöm a tócsnikat. Langyos sütőben melegen tartom őket, amíg megsül az összes.
Tetszés szerinti feltéttel tálalom. (Nekem a tejföl-sonka-saláta kombináció a kedvencem.)
 

A hagyományos tócsni egyébként csak burgonyával készül, más zöldségek nélkül. Miután ez ízlett a családnak, de nem illett bele egészen a diabetikus étrendbe, a burgonya egy részét lecseréltem zöldségre. Némi kísérletezés után sikerült megtalálni a megfelelő arányokat, a különbség fel sem tűnt a zöldségiszony-szekciónak, azóta is szeretik.

2015. február 20.

Vidám karkötők újrahasznosított anyagokból

Lányos anyukák, figyelem! Egy roppant egyszerű ötletet hoztam, amivel bármelyik szürke-morcos délutánba pillanatok alatt csintalan vidámságot és csivitelő napsütést csempészhetünk (honnan került ide hirtelen ennyi 'cs'???)
Általában elég kritikus vagyok az újrahasznosított DIY ötleteket illetően, mert nem szeretem, ha az eredményen látszik, hogy valójában szemétből készült... Ez esetben viszont -amint látni fogjátok- szó sincs ilyesmiről.

Alapállásban nem lesz másra szükségünk, mint egy üres műanyag palackra (pl. üdítőitalos), egy kis maradék textilre (akár egy kiselejtezett, régi kedvenc ruhadarab is megteszi), és egy ici-pici pötty ragasztóra.
A felturbózott változathoz lehet készen vett színes szalagot és gyöngyöket is használni.

A palackot ollóval kb. 1,5-2 cm széles karikákra szeleteljük.
Ha van otthon választék üres műanyag flakonokból (nálunk általában nincs), akkor érdemes olyat választani, amelyiknek az átmérője pont megfelelő karkötőnek, vagyis belefér a gyerek keze, de nem is esik le róla a karika. Ha túl nagy a karika, az sem baj, akkor elvágjuk és tűzőgéppel a megfelelő méretűre alakítjuk.
A textilt ugyancsak 2 cm széles csíkokra vágjuk. Érdemes a szálirányt illetve a textil típusát figyelembe véve úgy vágni, hogy ne rojtosodjon az anyag. Ha mindenképp olyan anyagot szeretnénk használni, amelyik nagyon rojtosodik a vágás mentén, akkor lehet szélesebb csíkokra is vágni, és azután hosszában kettéhajtva levasalni a csíkokat.
Most a textil egyik végét hozzáfogjuk a karkötőhöz (oda lehet ragasztani, de nem muszáj), és elkezdjük rátekerni az anyagot úgy, hogy minden réteg az előzőt félig fedje. Az egyik kezünkkel fogjuk le mindig ott, ahol éppen járunk, és igyekezzünk úgy tekerni, hogy az anyag szépen rásimuljon a karikára. Ha hosszában kettéhajtott szalaggal dolgozunk, akkor a hajtott széle legyen kifelé, így nem rojtolódik majd a kész karkötő.
Amikor körbeértünk, néhány cm-en továbbhaladva lefedjük a kezdést, nehogy később kibomoljon, majd elvágjuk és a karkötő belső oldalán leragasztjuk vagy letűzzük az anyag végét.
Inspirációként hadd mutassak néhány gyerekek által készített darabot is, amelyeken jól látszik, hogy a lányok az alapötletet rögtön ügyesen továbbgondolták. Volt, aki többféle szalagot kombinált egy karkötőn, vagy éppen ragasztott gyöngyökkel, hosszában ráragasztott másik szalaggal, vagy lelógó masnikkal díszítette a művét. Éljen a gyerekek fantáziája!


 

2015. február 14.

Lazacos, kelbimbós lepény

Bevallom, nem vagyok született halimádó. Gyerekkoromból mindössze a karácsonyi sült pisztráng meg egy-egy kósza, paprikás lisztben sült hekkszelet rémlik. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor ettem életemben halászlét. Ám mivel az egészséges étrendhez manapság a hal is hozzátartozik, háziasszonyként megpróbálok azért gondoskodni róla, hogy egyre nagyobb rendszerességgel halételek is szerepeljenek a családi menün. Előnyben részesítem az "egyszerű de nagyszerű" kategóriába sorolható ételeket, és az évek alatt sikerült is néhány tuti receptet begyűjtenem.
A tengeri halakat itt, Hollandiában ismertem és szerettem meg, közülük is a nagy kedvenc a lazac lett, ami az ára miatt sajnos nem kerül nagyon gyakran az asztalunkra, de ha igen, az mindig élvezet.
A most következő recept a sütőben készíthető egytálételek iránti rajongásomnak köszönhető, és külön büszke vagyok rá, hogy saját kreáció. Legnagyobb erénye, hogy melegen és hidegen egyaránt finom, így vendégváró fogásként illetve bulikajának is tökéletes.
A megadott mennyiségből elkészítve egy adag kb. 40g szénhidrátot tartalmaz.

Hozzávalók 4 személyre:
500 gram kelbimbó
2 lazackonzerv, vagy ennek megfelelő mennyiségű friss lazacfilé (kb. 340g)
4 tojás
2 dl tejföl
1 db kaliforniai paprika
50 g reszelt sajt
1 ek zsemlemorzsa
1 gerezd fokhagyma
1 csomag mirelit levelestészta
só, bors, pici olaj vagy margarin

A kelbimbót megtisztítom, és annyi sós vízben, ami épp ellepi, puhára főzöm (ne essen szét!).
A paprikát apró kockákra vágom.
A tésztalapokat kiveszem a mélyhűtőből, szétterítem a konyhapulton és hagyom kiolvadni (10 perc).
A tojásokat villával elhabarom, egy evőkanálnyit félreteszek egy pohárkába.
A tojásokhoz keverem a reszelt sajtot, a tejfölt, a gerezd kinyomott vagy nagyon apróra darabolt fokhagymát, sóval, borssal ízesítem.
A lazackonzervből kicsöpögtetem a vizet, majd kézzel belemorzsolom a halat a tojásos keverékbe. Közben eltávolítom az esetleges szálkákat. Ha friss hallal készítem, akkor feldarabolom és pici olajon vagy margarinon néhány perc alatt kevergetve megsütöm a lazacfilét, hagyom kicsit hűlni, és azután keverem a tojáshoz.
A kelbimbót leszűröm, majd a paprikával együtt ezt is a többihez keverem (a nagyobbakat esetleg ketté lehet vágni).
Egy megfelelő méretű sütőedényt vékonyan kiolajozok, majd beterítem tésztalapokkal. A csatlakozásnál jól egymáshoz nyomogatom a lapokat, hogy egybefüggő réteget alkossanak. A tésztából meghagyok annyit, amiből a tetejére rácsot készíthetek majd.
Ezután a zsemlemorzsát egyenletesen szétterítem az edényben (erre azért van szükség, hogy ne ázzon el a tészta alja). A tölteléket egyenletesen a tésztaágyba terítem (nem baj, ha folyós a leve!), majd a megmaradt tésztából csíkokat vágok, és berácsozom vele a lepény tetejét. A tészta széleit is ráhajtom a töltelékre.

A félretett tojással megkenem a tésztarácsot, majd 220°C-on fél óra alatt készre sütöm.
Jó étvágyat!

Ha esetleg marad a tésztalapokból, akkor sem kell pánikba esni. Visszafagyasztani nem szabad, inkább készítsünk belőle valami gyors finomságot.
Ezúttal én napon aszalt paradicsomot és kecskesajtot ültettem a megmaradt lapocskák közepére, és táskát hajtogattam belőlük. A lazaclepény mellett vígan megsültek ők is.



A mirelit leveles tészta egyébként szerintem a modern konyha egyik legnagyszerűbb találmánya. Szinte bármivel tölthető, édesen és sósan egyaránt finom és gyorsan, egyszerűen elkészíthető. Nálunk mostanában mindig van belőle a mélyhűtőben, mivel kisebbik lányom szeret kreatívkodni a konyhában, és mióta felfedezte, hogy milyen jó alany erre a leveles tészta, rendszeresen meglep bennünket a saját készítésű finomságaival.