2015. január 16.

Kékségeim

Az elmúlt időszakban mindenféle kék holmik kerültek ki a kezeim közül, ezeket szeretném most megmutatni.

A shetlandi kagylómintás sálamat megkötöttem egy vastagabb változatban is, ez még az ősszel készült. Egyrészt szerettem volna egy hosszú, puha, meleg sálat ezzel a mintával, másrészt ez a kötősuli következő projektje.
December elején a gyerekek új szobapapucsért kezdték rágni a fülemet. A régieket mind elnyűtték, kinőtték. Így kerestem egy szimpi mintát, és az ünnepek alatt készült két pár mamusz ugyanebből a fonalból:



A minta a Celtic Dancer a Drops-tól, INNEN lehet letölteni.

A sorban az utolsó a kislányom tolltartója, amit a vadiúj íróasztalához kért tartozékként. Ezúttal fejből dolgoztam.

Pontos mintaleírás ugyan nem készült, de egy kis gyakorlattal bárki el tudja készíteni. Íme a munkamenet nagy vonalakban:

Végig rövidpálcákkal dolgozunk, normál pamutfonallal, 3,5-ös horgolótűvel.
Először két db. 8 cm átmérőjű körlapot horgoltam kék fonalból, majd a színváltós fonallal (G-B Batik) az egyik körlap mentén minden szembe egy rp-t horgoltam a szem szárát "megkerülve" (nem tudom, hogy hívják az ilyet, rajzos leírásban kampóval szokták jelölni). Így egy kis szegély keletkezett:


Ezután körbe-körbe haladva horgoltam 2 sort (0,5 cm), majd a következő sorban az utolsó 4 szemet nem horgoltam le, hanem megfordultam, és innen kezdve oda-vissza horgoltam a sorokat 19cm-en keresztül.



Amikor elértem a kívánt méretet, a színe sor végén horgoltam még 4 lsz-t, és nem fordultam vissza, hanem a munka másik végéhez csatlakoztam. Innen ismét körbe-körbe haladva készítettem még 2 sort (0,5 cm), mint az elején. Ezzel kialakult a tolltartó teste, és a zippzár helye.

Fogtam a másik körlapot, és úgy, mint az elsőnél, szemenként hozzáhorgoltam a tolltartó testéhez "kampós" rövidpálcákkal, hogy kis szegélye legyen. Ez kicsit macerás művelet, főleg a vége. Ha nem megy, lehet varrni is nyugodtan.
Ezután fogtam egy 20 cm-es zippzárat, gombosűvel a helyére tűztem, és belevarrtam.
 Az elkészült művet a gazdája azonnal használatba is vette, csakúgy, mint a papucsokat. Azóta egyfolytában nyúzatik minden darab, nem volt könnyű visszaszerezni őket a fotózáshoz, és azt kell mondjam, ennek igazán örülök.

2015. január 9.

Milyenek a Majdegyszerek?

...és főleg: mikor jönnek el?

Ez jutott ma eszembe, miközben millió tervemet, ötletemet csitítgattam a fejemben szokás szerint. Tudod, azokat a dolgokat, amiket ma nem, mert korán keltem, sokat lótottam-futottam, és elfáradtam, holnap sem, mert megint sok lesz a dolgom és nem fér bele, és tegnap sem, mert akkor meg influenzás voltam. De majd egyszer valamikor igen! Majd egyszer, amikor lesz rá időm, energiám, helyem, pénzem, önbizalmam... Majd akkor nekilátok, és hű de jó lesz!

Aztán, ahogy így töprengtem, Kern András egy régi dala jutott eszembe:
"Hogyha szerelmesek lettünk és már csinálnánk nagyon,
majdnem megőrülünk, s közben sehol nincs rá alkalom,
tudom, harcoljunk meg érte, s lesz majd idő, mód és hely,
épp csak elfelejtjük addigra, hogy mi a francnak kell!"

És rádöbbentem hirtelen, hogy nincs már végtelen idő előttem, mint valamikor, amikor az öregség egy olyan vírusos nyavalyának tűnt csak, ami ellen az ember adott helyzetben kényelmesen beoltatja magát, hogy aztán viháncoljon tovább ötödik sebességben a végtelenségig. Hirtelen, ahogy a cukkínit szeleteltem a vacsorához, mint éles kés, hasított belém a gondolat, mi van, ha lekések róla? Nem is tudom már, melyik tervemet toltam odébb éppen, mint a zöldségszeleteket a vágódeszkán, amikor felsejlett a lehetőség, hogy akár le is késhetem a saját Majdegyszereimet. Mert a fejemre esik holnap egy zongora, vagy mert addig tologatom őket, hogy egyszer csak megöregszem, és nem leszek már itt, vagy egyszerűen csak elfelejtem, mire is vágytam, mire eljönne a lehetőség.

És akkor megfogalmazódott bennem, hogy nem minden Majdegyszer egyforma ám. Vannak apró Majdegyszerek, és vannak hatalmasak. Vannak olyanok, amelyek szerényen meghúzódnak egy sarokban, és vannak, amelyek naponta rángatják az ember kabátujját. Vannak, amelyeket nem sajnálok félretolni, elnapolni, és van, amelyikért keményen dolgozom.

Nem árt néha az embernek számbavennie és kigyomlálnia a Majdegyszereit. Szembenézni azzal, hogy van olyan Majdegyszer, ami valójában Sohasem, kár dédelgetni, és van, ami akár Moströgtönné is változhat, ha igazán szeretnénk.

Január a tervezgetések, elhatározások ideje. Az ünnepek bebújós fészekmelege után újult lendülettel mentem munkába a héten, és többször is azon kaptam magam, hogy be kell húznom a féket, nehogy olyasmit vegyek a vállamra, amit valójában nem szeretnék cipelni. Azt viszont elhatároztam ma este, hogy az idén aktívabban fogom gyomlálgatni a Majdegyszereimet. Kritikusabban nézek rájuk, és gyakrabban teszem majd fel a kérdést magamnak: "Jó, jó, de pontosan mikor?"

2014. december 24.

Békéset, boldogat!

Békés, meghitt, angyalkás-hópihés szép karácsonyt kívánok Neked és szeretteidnek, kedves olvasóm!


2014. december 10.

Adventi hóemberkéink

No, akkor mutatom: az idén nálunk ezek a hóemberkék rejtik az adventi meglepiket (vagyis a kirakó darabjait) minden nap. Újratöltős módszerrel dolgozom, mivel 3x24 hóember elkészítésére semmivel nem lehetne rávenni. :)


A gyerekek nagyon örültek nekik, a sapkás a kisebbik lányom külön rendelése szerint készült.
A kalapjukat fel lehet nyitni, így töltöm meg a pocakjukat.
Igaz, így nem olyan dundik, mivel nincsenek kikeményítve, de akár ki is lehet őket tömni, úgy pl. kitűnő karácsonyfadísz lesz belőlük.
Ha kedvet kaptatok ti is a hóemberhorgoláshoz,  a leírást innen tudjátok letölteni.

2014. november 27.

Adventi naptár (kis)kamaszoknak

Igértem (a blog FB oldalán), hogy hozom az adventi naptárunk kamaszokra szabott változatát.
Talán nem én vagyok az egyetlen anyuka, akinek gondot okoz hetekkel előre tervezni, anyagbeszerezni, fél napokat pepecselve elkészíteni, és a megfelelő pillanatban csak úgy előkapni az egyedi, kézzel készített adventi naptárat, adventi koszorút, karácsonyi lakásdíszeket és egyebeket. Évek óta próbálom kicselezni a decembert, hogy én legyek az ügyesebb, ne tudjon szokás szerint megint sunyin a hátam mögé lopakodni, és egyszer csak kiugrani, és rám kiáltani, hogy "Bú! Itt vagyok, ugye, hogy megint nem vetted észre, hogy jövök? Hahaha!" Én meg szégyellhetem magam, mert hát tudtam én, hogyne tudtam volna, hogy jön, hogy már majdnem a nyakamon van, de valahogy minden napom úgy tele volt az aznapi teendőkkel, a fejem meg ezerfelé csapongó gondolataimmal, hogy a távolabbi hetek előkészületeire már nem jutott sem idő, sem energia. Merthogy a gond leginkább a tervezéssel van nálam, hogy összeszedjem magam és kitaláljam, mi mindent is szeretnék, vagy kellene elrendezni, ezt lebontsam apróbb lépésekre, és ezeket a lépéseket időben beillesszem a napi teendőim közé. Például ezt a bejegyzést is szerettem volna hetekkel előbb megírni, de csak most sikerült eljutnom idág.
Régebben rengeteget vekengtem azon, hogy milyen lusta háziasszony is vagyok én. Mert az igény nagyon is erősen él bennem, hogy szépen tervezett-rendezett családi életünk legyen, tele előre megszervezett értékes élményekkel, időben az adott évszak hangulatába öltöztetett patyolattiszta otthonnal. Mára azonban megtanultam, hogy ezt az idilli vágyképet csak rendkívüli erőfeszítések árán, rövid időre tudom megvalósítani. Ez van. Így működöm. Ettől függetlenül megteszem, ami tőlem telik, sőt az évek során tökélyre fejlesztettem azt a képességemet, hogy bármilyen helyzetben képes vagyok egy last minute kreatív megoldással előállni, és mégiscsak megteremteni a szép élményt a családom számára (lásd ezt a bejegyzést). Sőt, a környezetem nem is mindig veszi észre, hogy az utolsó pillanatban oldottam meg a dolgot... pszt!... el ne áruljátok!

Szóval, itt az aranyötlet (részben egy kedves ismerőstől kölcsönvéve), amely nálunk tavaly annyira bejött, hogy az idén egyhangúlag megszavazta a kamaszzsűri, hogy ismételjünk:
Ha már kinőttek a gyerekek a matricaragasztgatós élertkorból (piciknek való adventi naptárunkat lásd ITT), nem szeretnél előre töltött bolti csokinaptárat venni, de abban a helyzetben találod magad, hogy esélyed sincs méteres patchwork-csoda adventi naptárat varrni, akkor az alábbi ötlettel tutira egyedivé varázsolhatod az ünnepvárást:
A lényeg, hogy a gyerekek december minden napján találnak az adventi naptárban néhány darabot egy kirakóból, amit december elején elkezdenek összeilletszeni és mire eljön a karácsony, elkészül a kép is. Tavaly az Unicef kirakóját használtam, egyrészt mert egyébként is szimpatizálok az Unicef munkájával, másrészt szép emlékeim vannak egy gyerekkori Unicef-es kirakómról, ezen kívül a képet is megfelelőnek találtam. A kerek rajzon a négy évszak látható, tele gyerekekkel. Elindultunk a tavasztól, és mire karácsony lett, elérkeztünk a télhez, és az utolsó darabokkal a karácsonyfa is a képre került. A gyerekek nagyon élvezték, minden reggel az első dolguk volt, hogy az aznapi darabokat beleillesszék a képbe.

Ha tetszik az ötlet, a következőket kell tenned:

1. Irány az internet, méghozzá a játékkereskedések webshopjai. Keress egy megfelelő hangulatú, illetve darabszámú kirakót. Esetleg válassz egyet a saját fotóid közül, és rendelj valamelyik fotócég oldalán egy ebből készült kirakót. Mondjuk nekem a megfelelő kirakó megtalálása önmagában felemészt legalább egy estét, de ha kevésbé perfekcionistán állsz a dologhoz, akár egy órán belül elintézheted a dolgot.

2. Attól függően, hány gyerek számára készül a meglepi, oszd szét a kirakó darabjait annyiszor 24 porcióra. Például nálunk 3 gyerek van, és tavaly egy 500 db-os kirakót választottam, azaz minden napra jutott három, 7-8 darabos kupac, remélem, tudod még követni... A sikerélmény érdekében jó, ha először te magad kirakod a képet, és céltudatosan szeded ki belőle az egy napra szánt adagokat, hogy amikor a gyerekek megkapják az aznapi adagot, azonnal össze is tudják illeszteni őket. Ez főleg az elején fontos, különben oda az élvezet. Jó még, ha kéznél van egy csomó boríték, amiben a kupacokat napra beszámozva lehet tárolni, amíg sorrakerülnek.

3. Készíts annyi dobozkát, zsebet, vagy egyéb tárolót, ahány gyerek van. Ez a kreativitásodra, kézügyességedre és a rendelkezésre álló időre van bízva, nálunk tavaly így nézett ki a - nagyon last minute - naptár, karácsonyi kartonból hajtoghatott egyszerű formákkal:

Az időspórolás abban van, hogy nem kell minden napra külön zsebet készíteni, hanem naponta újra töltöd a másnapi adaggal a zsebeket. Ezt persze nem szabad elfelejteni! Nagy előnye még ennek a módszernek, hogy Kíváncsi Fáncsik nem tudják előre kiüríteni a zsebeket, amire pedig - elhiheted - nagy kísértést éreznek majd, ahogy elkezd a kirakott kép összeállni.

4. És mivel persze a napokat is számolni kell, készítettem még külön egy naptárlapot 24 kockával, ahová a legkisebb (aki még boldogan vállalta ezt a feladatot), minden nap felragasztott egy marticát a régi adventi naptárainkra visszakacsintva. Jó, ha előre keresel a lakásban egy helyet, ahol az alakuló kirakó nem lesz útban, de mégis főhelyen hirdeti majd, hogy mennyi telt már el a decemberből, és mennyi hiányzik még az ünnepig.

Kellemes ünnepvárást kívánok!

2014. november 14.

Diabetikus receptek, csokis körtetorta cukormentesen


November 14. a diabétesz világnapja. Amint a Nemzetközi Diabétesz Szövetség honlapján megtudtam, minden évben egy bizonyos téma köré szerveződik ez a nap. Az idén a hangsúlyt az egészséges életmód kapja, mivel ez a cukorbetegséggel élők számára rendkívül fontos. Az egészséges életmódnak pedig természetesen része az egészséges étkezés.

Tény, hogy kreatív tevékenységeim között nem a főzés foglalja el a legfontosabb helyet, de van már azért néhány finom receptem a blogbejegyzések között, méghozzá olyanok is, amelyeket cukorbetegek is bátran fogyaszthatnak. Ezeket külön címkével láttam most el, vagyis mostantól egy kattintással ki lehet gyűjteni a blogról a diabetikus recepteket. Egyelőre nincs sok belőlük, de igyekszem majd gyarapítani a gyűjteményt.
Addig is hadd kedveskedjek nektek a nagy sikerű Csokis-rumos fordított körtetorta receptjének diabetikus változatával. Még finomítás alatt áll a recept, de az itt leírt változatot a házi zsűri már jóváhagyta.

Hozzávalók:
bő 1 kg körte (meghámozva, felkockázva legyen kb. 1kg)
80g nyírfacukor
1 kávéskanál őrölt fahéj
150g rozsliszt
50g zabpehely
1 csomag sütőpor
150g margarin
4db tojás
1,5dl tej
2 evőkanál (20g) cukrozatlan kakaópor
1 teáskanál rumaroma

Az elkészítés módja ugyanaz, mint amit ITT már leírtam, annyi különbséggel, hogy a körtéhez csak fahéjat keverek, a nyírfacukor mind a tésztába megy. Fehér liszt helyett rozslisztet és zabpelyhet használtam, ez utóbbit össze lehet törni kicsit, ha nagyon durva.
Az egész torta 345g szénhidrátot tartalmaz.

2014. november 5.

Novemberi játék

Nahát, gyerekek, két éves lett az Egészen Panka! 

Bizony ám, megérkezett újra a november: a köd, a most már rohamosan csupaszodó fák, a fülfagyasztó hideg reggelek, az egyre sötétebb koraesték hónapja.
Olyan felemás hónap ez nekem mindig, mert az ősz elveszíti lassan a báját: a lehullott pompás levélszőnyegből lucskos-sáros avar lesz, a növények színpompája szinte egyik napról a másikra tűnik el, a napot is egyre kevesebbet látjuk. Az ember halogatná még a bundás téli holmik bevetését, reggelenként elindul vakmerően kesztyű-sapka nélkül, aztán a csípős szélben mindennap megfogadja, hogy másnap okosabb lesz.
Van azért jó oldala is ám a novembernek. Miután október végén visszaállítottuk az órát, már a délutánok is elég sötétek ahhoz, hogy halkan bólogató színes mécsesekkel tegyük őket hangulatossá, a meleg kakaó és a frissen gőzölgő tea pedig különleges jelentőséget nyer az iskolából, munkából hazatérő családtagok számára. November 11-én nálunk már elkezdődik a téli ünnepkör a Márton-járással, amit hamarosan követ a Mikulás behajózása, és mire az ember észbekapna, már itt is a december, és lehet kezdeni a visszaszámlálást karácsonyig. No, de mielőtt hozzálátnánk a fenyőfa beszerzéséhez, használjuk ki megfelelőképpen a novembert!

Ez a hónap ugyanis tökéletes a megkezdett kézimunkák befejezésére. A kertben már nincs sok dolgunk, egyre több időt töltünk a szoba melegében. Az ügyesebbek már elkezdték a karácsonyi ajándékok készítését is, talán éppen kötött-horgolt-varrott ajándékok készülnek. Az ember egyre gyakrabban gondol rá, hogy nemsokára itt az év vége: mi mindent is csináltunk, készítettünk az idén? Hány projektbe kezdtünk bele, és ezek közül melyik lapul még félig készen a kosár mélyén? Mielőtt a szorgos-dolgos-készülődős-ünneplős-elfáradós december elkezdődik, most még éppen elég időnk van rá, hogy a félig kész munkákat befejezzük, és helyet csináljunk mind a kosárban, mind a fejünkben az új terveknek.

Éppen ezért arra invitállak Kedves Olvasóm, hogy fejezd be hamar, és mutasd meg azokat a projektjeidet, amelyeket az én mintáim valamelyikéből készítettél az idén.
A játék helyszíne a Ravelry csoportom lesz, itt lehet egész novemberben megosztani a Panka's Patterns mintákból készült kész darabok fotóit. A résztvevők között november 4 vasárnapján ajándékokat fogok kisorsolni.

Nyeremények:
Az első heti nyeremény (sorsolás november 9-én) egy 5 eurós Panka's Patterns ajándékutalvány, amely 2015. végéig érvényes, így a jövőre megjelenő mintáim letöltésére is felhasználható.

November 16-án ez a hat darabból álló kötésjelölő készlet talál majd gazdára:

November 23-án ez a kézzel varrott vászonszütyő lesz a nyeremény, hogy jövőre legyen miben magaddal vinned a kötést-horgolást:



November 30-án pedig két nyeremény is lesz:
-ismét egy 5 eurós Panka's Patterns ajándékutalványt sorsolok ki,
-a másik ajándék pedig már a téli lakásdíszek jegyében 4 darab egyedi, horgolt hópehely lesz.


Hogyan tudsz részt venni a játékban?
- Először is készítsd el valamelyik publikált mintámat (persze többet is lehet, akkor nagyobb a nyerési esélyed!). Az összes Ravelry-n megjelent mintám játszik, ingyenesek és fizetősek egyaránt, tekintet nélkül a letöltés dátumára.
- Jelentkezz be a csoportomba, amennyiben még nem vagy tag (a csoportot ITT találod, a jobb felső sarokban a Join this group feliratú gombra kell kattintani.)
- Készíts a kézimunkádról egy projektoldalt a Ravelry-n, és linkeld ezt az eredeti mintámhoz.
- Tölts fel legalább egy képet az elkészült műről és oszd meg ezt a Panka's Patterns csoporttal (visíts, ha bármelyik lépés gondot okoz, segítek!)
- írj egy rövid üzit a Ravelry-n IDE (minden megosztott projektről külön!), mert az üzenete(i)d sorszáma lesz a tombolajegyed. Ezért egyúttal arra kérlek, hogy projektenként csak egy üzenetet hagyj, ha egyéb kérdésed, megjegyzésed van, akkor azt vagy itt a blog alatt, vagy a Ravelry-n magánüzenetben írd meg.
Ezzel be is neveztél a játékba, és innentől kezdve a kézimunkád részt vesz az összes hátralévő sorsolásban november végéig.

Nosza rajta hát, munkára fel, használd ki jól ezt a ködös hónapot, csak nyerhetsz rajta!

2014. október 30.

Lángoló levelek

Mondtam már, hogy imádom a lanyha őszi napsütésben fürdő vörösbe öltözött fákat? Hetekig vártam rá, hogy elérkezzen a megfelelő pillanat, amikor beköltöztethetem hangulatukat a házunkba. Azt a pillanatot, amikor az október végi napsütés jótékonyan melengeti utolsó sugaraival a parkot, bársonyos fénnyel simogatva a fák lába elé terülő puha, vörös szőnyeget. Az eső kedvesen megadja magát és visszavonul néhány napra, elhalasztva ezzel a gyönyörűen pirosló levelek elkerülhetetlen enyészetét, nekem pedig van néhány szabad órám, hogy kihasználjam az alkalmat.
Majdnem sikerült. Majdnem tökéletes volt minden, csak az a fránya, miniatűr cseppekben szitáló holland eső nem akart szót fogadni. Mégsem várhattam tovább, leszálltam hát a kerékpárról azon a reggelen, és teleszedtem a zsebeimet vörös, sárga és aranybarna levelekkel. Hazaérve kiterítettem őket a konyhapulton, s miután egyenként megtörölgettem őket egy papírkendővel, kezdődhetett a munka.

A két, lámpásnak való üveget már korábban beszereztem, ezen kívül mindössze hobbiragasztóra és dekupázslakkra volt szükségem.
A leveleket egyenként felragasztottam az üvegre, és néhány órán keresztül száradni hagytam. Mindenképpen frissen hullott, még puha levelekre van szükség, és lehetőleg azonnal munkához kell látni, mert a száraz levelek könnyen töredeznek, nem lehet őket az üvegre simítani.
 

Száradás után átkentem az egészet két réteg dekupázslakkal (ezt rétegenként fél napig hagytam száradni), mert csak így lesz tartósan szép az eredmény.
S ha esetleg kételkednél benne, hogy egy apró mécses átvilágítja-e a leveleket, íme a bizonyíték:
 Ugye, milyen hangulatos?








2014. október 23.

Yong

Ez a bejegyzés most egy egészen másféle kreativitásról szól. Arról a kreativitásról, amit az szül, amikor az ember segíteni szeretne valakin, de egyedül nem tud.

Adott egy 24 éves egyetemista lány, kedves, szép, tehetséges. És beteg, nagyon-nagyon beteg. Létezik gyógymód a betegségére, de túl sokba kerül. És adott a közvetlen környezetében néhány ember, akik szeretnék megmenteni az életét. Lehetne ez filmforgatókönyv, The Fault in Our Stars vagy ilyesmi, de sajnos nem az, hanem a Laoszban élő Yong számára a könyörtelen valóság.

Laosz nagyon messze van, és Yongról néhány nappal ezelőttig sohasem hallottam. Ha nem épp egy régi jó barátom lenne az, aki segíteni próbál neki, most sem ismerném a történetét. De mivel úgy történt, hogy eljutott hozzám a híre, és szíven is ütött, törni kezdtem én is a fejem, hogyan tudnék tenni valamit. Arra jutottam, hogy egymagam nem tudok sokat segíteni, de a kötős-horgolós közösséget mozgósítva már igen. Törni kezdtem a fejem, hogy mi lenne a legjobb lehetőség. Kössek néhány gyönyörű csipkeálmot, amit aztán elárverezek? Nem rossz ötlet, de túl sok időbe telne, az idő pedig sürget. Végül a következő dolgot eszeltem ki: négy napon keresztül minden Ravelry-ről letöltött mintám árát a Yong gyógykezelésére indított online adományalap kapja. Így, aki segíteni szeretne, ezt úgy teheti, hogy közben ő maga is kap valamit. Az sem baj, ha nincs módja sokat adni, egy kötésminta mindössze néhány euró, de a sok kicsi sokra megy.
Már csak meg kell találnom a megfelelő csatornákat, amelyeken keresztül minél több emberhez eljuttathatom a hírt. Megosztottam eddig a Facebookon és a Ravelryn különböző csoportokban, és most továbbadom nektek is, hátha van köztetek, aki tud és szeretne segíteni. Ha igen, több dolgot is tehetsz:

- közvetlen adománnyal közelebb hozhatod Yong számára a gyógyulást,
- megoszthatod az információt, hogy minél több emberhez eljusson,
- letölthetsz egy vagy több mintát a kollekciómból, és a vásárlás összegével támogathatod a segítő akciót.

Ezen a linken találsz angol nyelvű információt Yongról és az adományalapról, itt egyúttal pénzt is lehet utalni közvetlenül.

Ha a mintavásárlással történő támogatást választod, ide kattints.

Köszönöm, hogy végigolvastad, és köszönöm, ha a három lehetőség bármelyikével élsz, és segítesz Yongnak meggyógyulni.



2014. október 17.

Tényeknek állása

Egy rövid kis helyzetjelentés, kérem, nem több. Annyi van most, hogy Fringe stílusban oda-vissza cikázgatok a valódi meg a saját kis paralell univerzumom között.
A valódiban épp őszi szünet van, nem épp egy nagyon nagy-durranás-őszi-szünet, mivel folyton esik a Zeső, de azért belefért némi társasjátékozás, egy kis könyvtár meg múzeum, de a hét nagy részét azt hiszem, mégis a paralell univerzumban tölthettem, mert nem nagyon bírom visszapörgetni, hogy mi mindent is csináltunk még.
Abban a másik valóság-változatban remekül érzem magam, ott egyfolytában kötök, kötök, kötögetek... Változatosságképpen időnként mintát rajzolok, írok, javítok, publikálok. És közben minden egyébről elfeledkezem.

A héten megjelent a Seaside Melody Shawl angolul és magyarul, és lefordítottam hollandra is, az is nemsokára publikus lesz. Ez az, ha még emlékeztek:
Befejeztem a kispirost, nemsokára nekiülök kibogozni és mások számára is érthető formába önteni a kézzel írott kriksz-krakszaimat. Blokkolódás közben így nézett ki őkelme:
Folytatnám a kötősulit is, csak nagyon leforráztam a kezem a múltkor, és hát ezt nem akartam mutogatni. Nem horrorfilmet készítek, na. Azóta rendbejött, csak most meg folyton foglalt a filmstúdiónak használt dolgozósarok, én meg nem akarom elkergetni onnan életem párját, valakinek pénzt is kell keresni a családban, nem igaz?

A Ravelry-n is izgalmas dolgok történnek, november 1-én indul a Show-Your-Stuff Party! Kukkantsatok be a csoportomba, és meglátjátok...

Ezen kívül tervezek egy blogolós játékot is, de erről majd később.

2014. szeptember 28.

Üvegmatrica lépésről lépésre

Az őszi-téli hónapokban rendszerint előkerül nálunk néhányszor az üvegmatrica-festék. Az üvegmatricázás egy olyan foglalatosság, amely a gyerekek életkorához igazítható, így sokáig a család kedvence lehet. Ami már csak azért is jó, mert egy tubus festék elég sokáig kitart, és ha egyszer rákap az ember a vidám ablakdíszek készítésére, akkor biztosan beszerez több színt is, hogy legyen választék. Én általában kivárom a helyi hobbiboltban az éves leárazást, mert sajnos az üvegmatrica-festék nem a filléres kategóriába tartozik. De nekem már könnyű, mert van itthon egy masszív alapkészlet több színnel, így csak az utánpótlásról kell gondoskodnom.

Miért is érdemes beruházni egy ilyen készletbe? Mert különleges élmény üvegmatricát készíteni; mert rengeteg lehetőség rejlik benne mind a variációkat, mind a felhasználást illetően; mert fejleszti a kézügyességet; mert hetekig, vagy akár hónapokig lehet gyönyörködni az eredményben.

Alapvetően kétféle festékre lesz szükséged: az egyikkel meghúzod a kontúrokat, a másikkal kitöltöd a kontúrok közötti teret. A kontúrfesték általában fekete, de nekünk van pl. piros csillámos is a karácsonyi dekorációhoz. Arról ismered meg, hogy 'Simulated Liquid Leading' van ráírva, míg a kitöltő festékre (ami egyébként hígabb is), egyszerűen 'Window Color'.

Ezen kívül szükséged lesz átlátszó műanyag mappára, papírtörlőre és egy vastagabb tűre vagy fogpiszkálóra.
A műanyag mappába tesszük a sablont, ami lehet előre kinyomtatott figura (pl. egy kifestőlap), vagy szabad kézzel rajzolt kép. Arra kell ügyelni, hogy jól meghúzható kontúrjai legyenek, lehetőleg minél kevesebb apró részlettel (főleg, ha kisebb gyerekekkel készítjük), mert a picike felületek kiszínezéséhez több ügyesség kell. A festék ugyanis eléggé folyós, és könnyen túlfolyik a kontúrokon, ha túl sokat használunk belőle. A nagyon nagy felületeket viszont több részre szoktuk osztani, mint a színes ólomüveg ablakokon, hogy tartósabb és szebb legyen.
 1. Első lépésként tehát kiválasztjuk és kinyomtatjuk vagy megrajzoljuk a sablont. Lehet, hogy a kiválasztott képet fel kell nagyítani, használjuk ki bátran az A4-es felületet, a nagyobb képen könnyebb dolgozni a festékkel. Nagyobb gyerekek szeretik maguk megtervezni a képet, figyeljünk rá, hogy színezhető nagyságú részleteket rajzoljanak.

2. Ezután a kontúrfestékkel meghúzzuk a rajzolt vonalakat, és ha szükséges, a nagy felületeket is feldaraboljuk. Fontos, hogy kontúrvonalak határozottak és szakadásmentesek legyenek, de azért ne ormótlanok. A fekete festék tartja egyben a kész művet, és ez választja el a különböző színű felületeket egymástól. Amíg a gyerekek kicsik voltak, ezt a lépést én előre elkészítettem, ők csak a színes festékkel dolgoztak. A kontúrfesték ugyanis sűrűbb, és márkától függően lehet, hogy folyik magától, de az is előfordul, hogy elég erősen kell nyomni a tubusból.

3. A kontúrfestéket hagyjuk megszáradni. Ez minimum 1-2 órát igényel, de érdemes kivárni, mert ha esetleg javítani kell munka közben a túlfolyó színeket, akkor nagy könnyebbség, ha a kontúr már nem maszatolódik el.
4. Most jön a legjobb rész, ez az, amit kis gyakorlás után már a kicsik is ügyesen és nagy élvezettel csinálnak: a megrajzolt körvonalakat kitöltjük színes festékkel. Vigyázat: az üvegmatricafesték általában nagyon folyós, nem kell nyomni a tubust, csak a megfelelő helyre tartani és a cső hegyével szétkenni a festéket!
Hagyjuk nyugodtan mázolni a gyerekeket, nem baj az sem, ha a festék eltakarja a kontúrvonalat, az ablakra téve úgyis látszani fog, mert a megszáradt festék áttetsző lesz. Arra viszont ügyeljünk, hogy ruhára, asztalterítőre ne csöppenjen belőle, mert utólag nem kimosható. Biztassuk a gyerekeket, hogy variáljanak a színekkel; kicsiknek egyszerűbb fakonként egy színt használni, a nagyobbak szeretik a szimmetrikus vagy ritmusos színváltásokat, illetve keverhetnek érdekes színárnyalatot vagy cirmos mintát is a felületen.
A festék felvitel után azonnal még letörölhető papírkendővel, de apróbb javításokhoz egy fogpiszkáló is jó szolgálatot tehet (pl. ha picit túlfolyt a szín a kontúron). Ha a tubus esetleg eldugul, a tűvel kipiszkálhatjuk belőle az összesűrűsödött festékdarabkát.

5. Miután elkészült a kép, ellenőrizzük, hogy nem maradtak-e üres foltok, majd tegyük biztonságos helyre megszáradni. Fontos, hogy vízszintesen feküdjön a lap, különben elfolyik a festék. Száradás közben érdemes ellenőrizni, és a nagyon vékony helyekre utólag még egy pici festéket tenni, nehogy elszakadjon, mikor lehúzzuk a lapról.
6. Amikor teljesen megszáradt a festék és nem ragad már sehol de nem is nyúlik nagyon (ez minimum egy napot vesz igénybe!), akkor óvatosan lehúzzuk a fóliáról, vigyázva, hogy ne ragadjon össze, és felsimítjuk ablakra, tükörre, vagy ahová szeretnénk. Olyan helyen a legszebb, ahol átsüt rajta a nap.
 

2014. szeptember 17.

Truckrun

Épp bevásárolni indultam volna azon a szombat délutánon, amikor felhangzott az első kamionduda. Utána még egy. És még egy. Nem ám egy rövid kis figyelmeztető jel, hanem hosszú, ritmusos, buli-dudaszó: itt vagyunk, erre megyünk, figyeljetek ránk!

Amikor évekkel ezelőtt először találkoztam a hosszú sorban vonuló rakomány nélküli, vidáman dudáló kamionokkal, csodálkozva néztem a menetet. Percekbe is beletellett, mire észrevettem, hogy a sofőr mellett minden fülkében utas ül, méghozzá nem mindennapi utasok voltak ők: kisgyerekek, fiatalok, idősebb emberek, mindannyian értelmi fogyatékosok. Az út mentén amerre csak elhaladtak, megálltak az emberek és lelkesen integettek, a kamionokból a vezetők és utasaik visszaintegettek, és közben nyomták a dudát vidáman. Némelyik autót még fel is díszítették a különleges alkalomra, és ha az ember jól figyelt, igazán különleges járműveket láthatott: egy-egy oldtimer kamiont vagy éppen hipermodern példányokat. A konvoj biztonságára motoros kísérők és rendőrök vigyáztak - az idén kuriózumként amerikai rendőrautók vezették a menetet -, a célállomáson pedig estébe nyúló ünnepség várta a résztvevőket.

Évek óta hagyomány már a Truckrun a városunkban, az idén 125 kamion kocsikáztatta fogyatékkal élő vendégeit egy 45km-es útvonalon. A sofőrök szabadnapjukon vesznek részt az eseményen, a legtöbben évek óta minden alkalommal.
Bár én csak a járda széléről integetve vettem részt ezen a szívet melengető eseményen, azért mesélem el mégis, mert nagyon jól példázza azt a szolidaritást, amely annyira jellemzi a holland társadalmat. Nem "rejtik el" a fogyatékkal élő társaikat a világ szeme elől, hanem megpróbálják őket minden lehető módon bevonni a társadalom életébe. Az infrastruktúra, a gondozás intézményes rendszere mellett rengeteg olyan civil kezdeményezés van, amely arra irányul, hogy segítsen teljes életet élni azoknak, akik ezt saját erőből valami miatt nem tudják megvalósítani. A Truckrun csak egy a sok közül. Amellett, hogy egy életre szóló élményt jelent a résztvevők számára, a külvilág felé a figyelemfelhívás kedves gesztusa.
Ami engem illet: jövőre is megyek integetni.





2014. szeptember 12.

Indul a kötősuli!


Ha eddig csak vágyakozva nézegetted a bejegyzésekben mutatott kötött darabokat ("bárcsak én is tudnék ilyet készíteni"), esetleg a szekrényedben most is ott lapul a nagymamádtól örökölt kötőtűkészlet és néhány gombolyag ("majd egyszer valamikor összeszedem a bátorságomat, rászánom az időt és megtanulok kötni"), akkor itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépj. Ne félj, nem lesz nehéz, segítek.
A mai napon ugyanis elindult Panka kötősulija, és te is az első tanulók között lehetsz!

A kötősuliban lépésről lépésre segítek neked megtanulni a kötés alapjait. Minden leckéhez egy videó tartozik, amelyben nem csupán a technikát mutatom meg, de hasznos tippekkel segítek leküzdeni a kezdeti nehézségeket is. Miután megtettünk néhány lépést, elkészíthetsz egy rövid projektet a tanultak segítségével. Így akár már holnap meglephetsz valakit egy saját készítésű, kézzel kötött ajándékkal! A projektek nehézségi fokát a tanfolyam anyagához igazítom, és menet közben online bármikor segítséget kérhetsz, ha elakadsz. Egy fórumon találkozhatsz azokkal, akik szintén most ismerkednek a kötés alapjaival, megnézheted a munkáikat és elbüszkélkedhetsz a saját sikereiddel.

A sorozatot folyamatosan bővítem majd videókkal és projektleírásokkal. Miután az alapokat elsajátítottad, a különböző bonyolultabb technikákat bemutató epizódokból a későbbiekben is kedvedre csemegézhetsz.

Nos, tetszik az ajánlat?  Akkor várlak a kötősuliban! És ha ismersz valakit, aki szintén szeretne megtanulni kötni, hívd őt is bátran. Minél többen vagyunk, annál jobb a hangulat.
 
u.i.: A kötősulit a blogon az Oldalak címszó alatt bármikor megtalálod.