2017. június 30.

Legrégebbi kézimunka-élményem #CsKM

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Ennek a kislánynak az anyukája és a nagymamája sokat kézimunkázott. Leginkább terítőket és díszpárnahuzatokat hímezgettek szabad idejükben. A kislányt lenyűgözték a színes cérnamotringok és gombolyagok. Egészen csodálatosnak találta, ahogyan a felnőttek egy vékony kis tű segítségével gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágmintákat varázsoltak a textilre. Anyukája munkáját figyelve hamar megjegyezte, hogy a virágmotívumokból először a szárakat kell kihímezni, csak azután a leveleket, és a virágszirmokat. Kézőbb elleste a módját, hogyan kell a szálak végét elrejteni a munkában, hogyan kell csomók nékül dolgozni, hogy a fonákja is olyan szép legyen, mint a színe.
Talán még iskolás sem volt, amikor ő is hímzőtűt fogott a kezébe, és megpróbálkozott a legelső öltésekkel. Girbe-gurba volt a vonal, egyenetlenek az öltések, de az anyukája biztatta: menni fog az, csak gyakorolni kell! És a kislány gyakorolt is szorgalmasan.

Ma már egy sincs meg az első önálló munkái közül, de máig emlékszik rájuk. Szálöltéssel kivarrt állatfigurák voltak: mackó, kutyus, talán pillangó is, egyik rózsaszín, másik világoskék. Négyzet alakú textilre hímezte őket, amit azután az anyukája átlátszó nejlonnal borított be, így lett belőlük lemosható "asztalterítő" az iskolai tízóraihoz, amit büszkén terített a padjára minden nap.

Egy másik korai munkája viszont ma is megvan, ez a keresztszemes öltéssel készült könyvjelző:
Egy nyári szünetben készült, nagymamája vigyázó tekintete mellett. Teljesen ölállóan készítette, így nagyon büszke volt rá, amikor elkészült vele. A kis könyvjelző aztán éveken át sok-sok kamaszkori könyvélményének csendes tanúja volt. 

A kislány azóta felnőtt, sőt lassan az ő gyerekei is felnőnek már, de a régi könyvjelzőt nagy becsben tartja ma is. 

2017. május 29.

A hibajavításról #CsKM

A #CsKM májusi témájáról két jól ismert gondolat jut az eszembe. Az egyik egy József Attila idézet, amit gyerekkoromban szinte az anyatejjel szívtam magamba:
"Dolgozni csak pontosan, szépen, 
ahogy a csillag megy az égen, 
ugy érdemes." 
Ez a gondolat máig meghatározza a munkamorálomat. Legyen szó bármilyen feladatról, a legjobb tudásomat, ügyességemet teszem bele. Az évek során azonban azt is megtapasztaltam, hogy a pontos és szép munka nem mindig sikerül elsőre, és ezért fontos, hogy az ember türelmes legyen saját magával, és ne féljen hibázni. Woody Allen szavaival: "Ha soha nem csúszik be egyetlen gikszer sem, akkor biztos, hogy nem csinálsz semmit." Milyen igaz. 
Ami engem illet, inkább a gikszerek, mint a hibákról való rettegés. Imádok új dolgokat tanulni, új módszereket kipróbálni, sőt, ami már nagyon könnyen megy, az sokszor egyenesen untat. Az új dolgok viszont sokszor nem sikerülnek elsőre, néhány ügyetlen próbálkozásomat itt a blogon is megörökítettem már. Ha valami nem sikerül, akkkor addig próbálgatom, gyakorolom, amíg belejövök, mert az viszont nagyon fontos, hogy a végeredménnyel elégedett legyek, akár a magam örömére dolgozom valamin, akár valaki más számára. 
Ha alkotó munkáról van szó, mint pl. a kötés és horgolás, akkor munka közben többször is ellenőrzöm azt, amivel már elkészültem, így általában hamar felfedezem, ha valamit elrontottam. Horgolásnál egyszerűen visszabontható a munka addig a pontig, ahol a hiba van. Ez a horgolás előnye és hátránya is egyben. Mivel csak egyetlen szemet kell újra felvenni a tűre, nem macerás a visszabontás után folyatni a munkát. Viszont a visszabontás a javítás egyetlen lehetséges módja, így nagyon bosszantó, ha sokat kell bontani. 
A kötés előnye, hogy ha kicsi a hiba, akkor lehet helyileg is javítani. Az ember leereszti azt a néhány szemet, amit elrontott, és horgolótű segítségével "újraköti". Ez egy elég rizikós tevékenység, sok ügyesség és türelem kell hozzá, mert ha nem sikerül szépen visszaszedni a szemeket, akkor mégiscsak vissza kell bontani az egészet. Nekem legtöbbször sikerül így kijavítani a hibát, de ez persze a minta bonyolultságától is függ. 
Van olyan hiba, amit az ember utólag is el tud kendőzni. Pl. ha észreveszem, hogy elfelejtettem szaporítani valahol, akkor előfordul, hogy utólag is be lehet szúrni egy szaporítást anélkül, hogy látható lenne a különbség. Van viszont olyan minta, ami nem tűri a sumákolást, ilyenkor mese nincs, az eredeti helyen kell javítani. Ha pár szemet leengedve nem lehet, akkor a visszabontás a megoldás. Ha csak néhány sorról van szó, vagy nagyon bonyolult a mintakép, akkor általában szemenként visszaszedem és újrakötöm, de ha sokat kell bontani, akkor veszek egy mély lélegzetet, és kihúzom a tűt a munkából. Így a leggyorsabb a bontás, viszont ezt csak akkor alkalmazom, ha nagyon sokat kell bontani, vagy olyan a fonal, hogy utána viszonylag könnyen vissza is tudom szedni a szemeket a tűre. Előfordul, hogy a visszaszedés után nem vagyok teljesen biztos benne, hogy minden szemet jól vettem fel (pl. bonyolult csipkemintánál könnyű elnézni a dolgokat), ilyenkor - miután újra a tűn vannak a szemek - egyesével visszaszedek még egy sort a biztonság kedvéért, és csak azután kezdek újra kötni. 
Néha-néha még így is előfordul, hogy csak akkor veszek észre egy hibát, amikor már elkészült a mű. Mint pl. ezen a babatakarón, amit sok évvel ezelőtt a kisfiamnak kötöttem. Van rajta egy ici-pici hiba, de ezt bizony úgy hagytam. Egyrészt, mivel egyáltalán nem feltűnő, másrészt meg emlékeztetőül, hogy semmi/senki sem tökéletes, és az élettel együtt járnak a hibák is. 

2017. május 2.

Kedvenc kézimunka közösségeim #CsKM április

A hónap végére hagytam az áprilisi #CSKM bejegyzést. A hónap első fele eléggé zsúfot volt, de gondoltam, az egy hetes vakációm alatt lesz rá időm. Aztán olyan gyorsan eltelt ez a hét, hogy mire felocsúdtam, véget ért a szünidő és az április is. Nem baj, gyorsan bepótolom, hogy aztán egyből közzétehessem a májusi témát is.

A kézimunkázás számomra igazából egyszemélyes tevékenység. Az együtt hímezgető hölgyek karéja csak a viktoriánus regényekből ismerős, éppúgy, mint a közösen kukoricát morzsoló és közben énekelgető, mesélgető asszonyok képe az ének- és irodalomórákról. Az egyetlen társaságom a kézimunkázáshoz gyerekkoromban anyukám vagy nagymamám volt, akik megtanítottak bánni a fonallal, cérnával. Felnőttként évekig eszembe sem jutott, hogy társakat keressek a hobbitevékenységeimhez, sőt huszon- és harmincas éveimben itt Hollandiában egyenesen az volt a benyomásom, hogy még ha keresnék, sem találnék. A saját korombeli nők nem kézimunkáztak, bár a legtöbbjük még az általános iskolában megtanulta a hímzés, kötés és horgolás alapjait. Ezek a tevékenységek azonban nem számítottak sem divatosnak, sem szükségesnek.

Így aztán csak a saját örömömre molyolgattam évekig, pontosabban egészen addig, amíg fel nem fedeztem az interneten az első online kötős-horgolós közösséget. Már nem tudom, melyik volt az pontosan, de lavinát indított el, az biztos. Azóta rengeteg magyar, holland és angol nyelvű oldalt és csoportot megismertem, és bár a nyelv egyikben sem okoz gondot, azt hiszem, nem meglepő, hogy mégis a magyar nyelvű csoportokban érzem igazán otthon magam. Nagyon inspiráló látni a mások munkáit, remek ötleteket ad, bár néha elfog az érzés, hogy ha 10 életem lenne, akkor sem tudnék mindent elkészíteni, amit szeretnék. De pont arra is jók ezek a csoportok, hogy az ember lássa, még az érzéseivel sincs egyedül. A mások által felvetett problémákban magunkra ismerünk, és sokszor már ennyi is elég. A legtöbb csoportban pozitív és segítőkész a légkör, és ez nagyon jó.

Egyszer aztán úgy gondoltam, hogy biztos nem én vagyok az egyetlen Hollandiában, aki szeret magyarul beszélgetni a kézimunkázásról, úgyhogy csináltam egy csoportot a Facebookon a Beneluxban kreatívkodó magyarok számára. Nagyon jó kis csapat jött össze hamarosan, segítünk egymásnak az alapanyagok fellelésében, megmutatjuk az elkészült műveket, és ha valaki elakad vagy kérdése van, mindig akad pár segítőkész csoporttag, aki tovább segíti. Nekem máig ez a kedvenc közösségem, mostanra több, mint 200-an vagyunk.
Van ezen kívül még két másik saját csoportom, az egyiket azért hoztam létre, hogy a kreablogot írók számára fórumként szolgáljon, a másik pedig a Ravelry-n a tervezői csoportom, ahol a mintateszteléseket futtatom (bár ez most egy ideje már hibernált állapotban várja, hogy történjen valami). Mindkettő kedves számomra, és annak különösen örülök, hogy ezek révén rengeteg kedves, kreatív és segítőkész embert ismerhettem meg.

2017. március 30.

Otthonszépítés saját kezűleg #CsKM

Na, jó kis témát találtam márciusra, egész hónap végéig sikerült gondolkodnom rajta, hogy mit is írjak róla. Még mindig nem tudom, hogyan is kezdjek hozzá, úgyhogy kezdjük talán egy kis visszatekintéssel. 
Gyerekkoromból arra emlékszem, hogy a női családtagok mindig kézimunkáztak valamit, a férfiak meg mindig barkácsoltak. A kézimunka egy része kötött, horgolt vagy varrott ruhadarabokat jelentett, egy másik, jelentős része viszont lakástextileket és dísztárgyakat. Ha mostanában a Fürge Ujjak régi számait lapozgatom, teljesen nyilvánvaló, hogy a hetvenes és nyolcvanas években Magyarországon ez volt a trendteremtő magazin (ami konkurrencia hiányában persze érthető is). Sok benne látható fényképre ismerősen csodálkozom rá, nahát, ez is elkészült, ilyen is volt nálunk otthon, vagy a nagymamánál, barátnőéknél, szomszédoknál. Kis túlzással azt mondhatnám, egy egész nemzedék nőtt fel ugyanazokkal a berendezési tárgyakkal körülvéve. Talán nem is annyira túlzás. Ha te is ezekben az évtizedekben nőttél fel, vajon ismerős-e neked a kalocsai hímzett díszpárnasereg a heverőn? A szekrény minden polcát díszítő apró hímzett terítők? Az üres üvegre rafiából horgolt pompomos állatfigurák? A makramé virágtartók? A subázott falvédők, lábtörlők és díszpárnahuzatok? A filcből varrt, cikkcakkos szélű, hímzett tűpárna vagy falidísz? Látom, mosolyogva bólogatsz. Ugorjunk kicsit az időben. 

Az anyukámtól nászajándékba kapott gyönyörű, nagy gonddal hímzett népi virágmotívumos terítőket féltve őrzöm - a szekrény mélyén. Nem csak azért, mert az országban, ahol élek, nem divat mindent telepakolni kis terítőkkel, hanem sokkal inkább azért, mert nekem nincs rá igényem, hogy így díszítsem a lakásomat. Jobban szeretem az egyszerű, sima felületeket, inkább kevesebb dísztárggyal szeretem körülvenni magam. Vannak kedvenc tárgyaim, és van közöttük saját készítésű is, no meg persze a gyerekeim által az iskolában barkácsolt gyönyörűségek - ezekhez ragaszkodom. 
Amikor a gyerekek ovisok lettek, és elkezdték hordani haza a saját készítésű remekműveket, a nappali ajtaját kijelöltem kiállítótérnek. A legújabb rajzok, festmények és különböző technikával készült képek ide kerültek fel mindig, ha betelt a felület, a régieket lecseréltük. Imádtam gyönyörködni bennük, és a nappalinak vagyon vidám hangulatot adott ez a kis saját 'galéria'. Persze, amikor már három gyerek hordta haza a műalkotásokat (és itthon is születtek persze gyönyörűségek), akkor már 2 egymás melletti ajtót használtunk, de aztán lassan eljött az az idő is, amikor a büszke kis művészekből kamaszok lettek, akik már cikinek tartják mutogatni a műveiket, úgyhogy a galéria lassan kiürült. Mára már csak 1-2 anyák napjára készült, bekeretezett mű maradt a falon. 

A díszítést a lakásban egyébként szeretem időnként frissíteni, tavasszal, ősszel, tél elején az évszaknak megfelelő hangulatú tárgyakkal körülvenni magunkat. Ezek között általában van 1-2 saját készítésű dolog, de inkább csak apróságok, és leginkább a karácsonyi időszakban. Egy időben nagyon szerettek a gyerekek üvegmatricát készíteni, ezt is jól lehet az évszakhoz igazítani, és időről időre lecserélni. 

Az évek során sokféle hobbit kipróbáltam, és ezek nyomát 1-1 dísztárgy ma is őrzi még: dekupázsolt kép a falon, a wc-ben egy keresztszemes hímzett papírtartó, 1-1 varrott/horgolt/kötött díszpárnahuzat - de csak módjával.
                               
Mégis, ha körülnézek a lakásunkban, a legszembetűnőbb a párom keze nyoma. Ő nagyon ügyesen felújít mindent, gondosan és jó ízléssel szépítgeti a lakásunkat már évek óta. A kedvence a fa, ablakpárkánytól könyvespolcig bármit elkészít belőle, és nagyon ügyel a részletekre. Nem ijed meg a nagy feladatoktól sem, igaz, nem is hamarkodja el a dolgokat. Kell néha hozzá egy kis türelem, mert elég sokáig fontolgatja magában, hogyan is nézzen ki a végeredmény, de amikor végül elkészül, bizony le a kalappal. 


2017. február 15.

Ha csupán 5 kézimunkakelléket vihetnék magammal egy lakatlan szigetre... #CsKM

Ez a #CsKM februári témája, és szépen gyűlnek már a bejegyzések a többiek oldalain, de egészen eddig türtőztettem magam, és nem olvastam el őket. Most már ideje, hogy én is megírjam a magamét, mert nagyon furdal már a kiváncsiság, hogy kinek mi kerülne a bőröndjébe.

Nekem már az is gondot okoz, ha kocsival megyünk nyaralni, és gyakorlatilag azt viszek magammal, amit akarok, de gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. No, de gyakoroljuk kicsit a válogatást meg az elengedést, és lássuk, mi az, ami a kézimunkacuccaim közül átmenne minden szitán.
Öt dolgot mondtam, ugye? Hová tettem a józan eszem, tiszta hülye vagyok! Na de most már mindegy, ha öt, hát legyen öt. 

Akkor talán kezdjük azzal, hogy összeszedem a házban található összes pamutfonalat, és gombolyítok belőlük egy iszonyú-de-hatalmas gombolyagot. Ez egy. Mármint ugye, ha egy darab gombolyag, akkor az egy. Méretről nem volt szó, ugyebár. Pamut legyen mindenképp, mert abból jó kötni is, horgolni is, bármilyen legyen is a klíma azon a lakatlan szigeten. 
Ha az alapanyag megvan, jöhetnek a szerszámok. Kell mindenképpen egy körkötőtű, legyen mondjuk 3-as méretű, vagy három és feles. Egyenes tűt nem viszek, egyébként sem szeretem használni, de ha minden kötél szakad, csak találok két jóképű faágat valahol. 
A harmadik egy horgolótű természetesen, ugyancsak 3-as méretben. Ez nem is szorul további magyarázatra, egy valamirevaló lakatlan szigeten legalább egy horgolótűnek lennie kell, punktum.
Van még két dobásom, na lássuk csak, mérlegeljünk okosan. Csavaráshoz segédtűt fabrikáltam én már jobb híján gémkapocsból, úgyhogy azt megoldom, ha kell. A kisolló mindig jól jön, de ha a szükség úgy hozza, akár el is lehet rágni a fonalat. Egy merkelőtű viszont mindenképpen hasznos, legyen ez a negyedik. 
Ötödiknek vihetek egy laptopot? Természetesen tele jobbnál jobb mintaleírásokkal, és mondjuk egy napelemes akkuval, hogy használni is tudjam. Ja, hogy a laptop nem számít kézimunkakelléknek? Annál jobb, akkor viszem, mint egyéb túlélőfelszerelést, és ötödiknek berakok egy sorszámlálót. Vagyis nem, a sorszámlálást megoldom kavicsokkal, legyen mégis a kisolló, jó az, ha van. 
Kész is vagyok, indulhatunk! 
Azaz, várjunk csak egy kicsit, előbb elolvasom gyorsan, mit írtak a többiek! 

*Ha most találtál rá a #CsKM játékra, csatlakozz bátran, röviden a játékszabályok: 
1. minden hónap elején az Egészen Panka Facebook oldalán közzéteszek egy címet. 
2. Írj egy blogbejegyzést a megadott címmel.
3. A cím mellett ne felejtsd el feltüntetni a #CsKM jelzést.
4. Legkésőbb a hónap végéig linkeld be a bejegyzésedet a Facebookon egy válaszban a poszt alá, amiben megadtam az aktuális címet.
4. Ha kedved van, olvasd el a többiek bejegyzéseit is, és élvezd a játékot!

2017. január 2.

Horgolt angyalka, 3D harangocska

Alig kezdődött el a #CsKM játék, úgy érzem, máris használ a gyógymód. Amikor az első poszt írásakor rákerestem még egyszer a kis harang mintájára, hogy belinkeljem, egyből szembejött a Pinteresten még néhány másik kedves karácsonyfadísz, amelyek szintén nagyon megtetszettek. Szemben az elmúlt hónapok kézimunka-apátiájával, amikor már nézelődni sem nagyon volt kedvem, most azonnal előkaptam a horgolótűt, és az este hártalévő részét karácsonyfadíszek horgolásával töltöttem. Íme az eredmény:
A harang mintáját IDÁIG  sikerült visszakövetnem (ezt hogy mondjam szebben?), de úgy látom, már ők is máshonnan vették át. A rajzos mintát bemásolom ide, az eredeti forrást megtaláljátok a képen oldalt feltüntetve:


Cataniából, 3-as horgolótűvel készült, csakúgy, mint az angyalka. Annyit változtattam rajta, hogy nem láncszemekkel, hanem magic ringgel kezdtem, és készítettem neki nyelvet is a következőképpen:
Magic ringbe 5rp, a végén kúszószemmel összekötöm
Minden rp-be 2 rp
2rp-t összeköt 5x
3rp-t összeköt, 2rp-t összeköt
2rp-t összeköt (ezzel kész a bogyó)
15lsz a szárának
a harang belsejében rögzíteni, + 30 lsz akasztónak, visszaöltök a 15-be, hogy hurok legyen belőle, majd áthúzom a harang közepén lévő lyukon, és rögzítem.

Az angyalka mintáját ITT találtam, angol nyelvű szöveges leírás van hozzá. 
Mind a kettőnek annyira jó a tartása, hogy keményíteni sem kellett.  




2017. január 1.

Legújabb tudományom #CsKM 1

*Ez a bejegyzés a #Csak Kötök és Mesélek blogjáték januári írása. Ha érdekel, miről is van szó, esetleg szeretnél csatlakozni a játékhoz, ITT olvashatsz róla bővebben.

Amikor kézimunkázom, mindig tanulok valamit. Egy új mintát, egy új technikai megoldást, ha mást nem, hát azt, hogy egy bizonyos fonalnak milyenek a tulajdonságai stb. Azt gondolom, kézimunkázni tanulni manapság sokkal könnyebb, mint régen, hála az interneten könnyen hozzáférhető rengeteg információnak. Az én legújabb tudományom például egy Youtube videóból származik. 
Karácsony előtt néhány nappal kedvem támadt hozzá, hogy elkészítsem ezt a horgolt harangocskát, amit nem sokkal azelőtt a Pinteresten láttam. A képre kattintva nem leírást, hanem egy videót találtam, amelyen egy barátságos hölgy lépésről lépésre megmutatta, hogyan készül a kis horgolt harang. Egy 15 perces miniprojekt az egész, nem éppen bonyolult, de a harang közepén látható keresztezett pálcát korábban sosem próbáltam. Elsőre nem is lett nagyon szép. Igaz, elkövettem azt a hibát, hogy egészen vékony hímzőfonalból horgoltam a harangot, úgyhogy alig láttam, hová kell ölteni. Emiatt a harang kicsit csálé lett, és a keresztezett szem sem látszik egészen szépen.

Másodszorra Cataniából próbálkoztam, így már egészen jól látszottak a szemek, és könnyebb volt elkészíteni a mintát.
Igaz, ezzel sem voltam még teljesen elégedett, így aztán nem is keményítettem ki, de azt hiszem, gyakorolom még egy kicsit, és jövőre horgolok néhányat a karácsonyfára. 

Így készül a képen és a videón látható keresztezett pálca (a videó nagyon jól követhető, csak angolul van a magyarázat, azért írom itt le magyarul is):
a sor elején magasításnak 5 lsz-t készítek
4 ráhajtást veszek a horgolótűre, beleöltök az előző sorba, felhúzom a szálat, majd a tűn lévő hurkok közül egymás után kettőt lehorgolok. (4 hurok marad a tűn)
újabb 2 ráhajtást veszek a tűre, majd beleöltök a következő szembe, felhúzom a szálat, és újra lehorgolok 2 ráhajtást, hogy 5 hurok legyen a tűn (ezzel elkészült az X két alsó szára).
a következő lépés, hogy egyszerre lehorgolok 3 hurkot, majd 2-t és újra 2-t (ez az X jobb felső szára)
ezután 1 lsz következik, majd az X közepébe öltve 1 erp.

2016. december 16.

Blogjáték: Csak kötök és mesélek (#CsKM) - Tarts velem te is!


Na jó, ez így nem mehet tovább! Az idén mindössze 8 bejegyzést írtam, és még azok között is alig volt kézimunka.
Lássuk be, már egy ideje nem nagyon van inspirációm, kézimunkát is alig veszek a kezembe. Talán éppen ezért lepődök meg rajta újra és újra (és nagyon jól esik!), hogy mégis naponta több száz látogatója van a blognak.
Azt viszont tapasztalatból tudom, hogy milyen lehangoló tud lenni, amikor rábukkansz egy érdekes blogra, ami veled azonos hullámhosszon rezonál, amihez olyan jó volna rendszeresen visszatérni, esetleg hozzászólni is, de aztán rájössz, hogy nem hangulatos vendégségbe, hanem múzeumba tévedtél, ahonnan a blog gazdája már régen elköltözött, magára hagyva régi bejegyzéseit.
Semmiképp sem szeretném, hogy ez legyen az Egészen Panka sorsa, márcsak a ti kedvetekért sem. No meg magamért sem persze, mivel annyira szeretnék még mindig írni ide, csak nem jönnek az ötletek. És persze tudom, hogy nem én vagyok a világegyetemben az egyetlen, aki ezzel a problémával küzd, minden blogszerzővel előfordul, hogy elapad az inspiráció. Éppen ezért most veszek egy nagy levegőt, (dobpergés, fanfárok!) és belevágok egy régen fiókban heverő ötletem megvalósításába (emlékeztek még a Majdegyszerekről szóló bejegyzésemre?):

Játékra invitállak Benneteket, kedves kreablog író társaim!
Egyszer régen írtam egy hosszú listát lehetséges kötős-horgolós blogbejegyzés-témákból. Mostantól kezdve, minden hónap elején közzéteszek közülük egyet az Egészen Panka blog FB oldalán. Ha szeretnél részt venni a játékban, annyi lesz a dolgod, hogy
1. az adott hónapban az adott címmel írsz egy bejegyzést a saját blogodra, feltüntetve a cím mellett a #CsKM (Csak Kötök és Mesélek) hashtaget. A hashtag az olvasók számára fontos, mert ennek segítségével lehet minden résztvevő blogbejegyzést gyorsan és egyszerűen megtalálni.
(Itt hadd jelentsem ki sietve, hogy nem csak kötéssel, hanem horgolással vagy más fonalas hobbival is nyugodtan részt lehet venni, csak igyekeztem rövid és frappáns címet választani a játéknak.)
2. majd a megírt blogbejegyzésedet belinkeled az adott témakiírás alá az Egészenpanka Facebook oldalán, hogy a többiek is elolvashassák.

A címeket a listáról sorsolni fogom, így mindig meglepetés lesz, hogy mi a következő téma. Amellett, hogy a játékkal instant inspirációhoz jutunk, és minden hónapban lesz minimum egy téma amiről írhatunk, a legjobb buli az egészben persze elolvasgatni egymás bejegyzéseit. A címek között lesznek egészen egyértelműek, de olyanok is, amiket sokféleképpen lehet értelmezni, teret hagyva így mindenki kreativitásának. Te döntöd el, milyen hosszan írsz és pontosan miről, a lényeg, hogy az adott hónapban publikáld a posztot, és a cím inspirálja a mondanivalót.

Az első címet január elején fogom kiposztolni a fb-n, ha szeretnél róla értesítést kapni, hagyj üzenetet a felhívás alatt (ITT találod), vagy kövesd itt a blogon a fejleményeket.
Ha egy hónapban véletlenül nem sikerül részt venned a játékban, semmi gond, de ösztönzésként arra gondoltam, hogy 2017. év végén majd kisorsolok egy ajándékot azok között, akik minden hónapban posztolták az adott bejegyzést. Márcsak ezért is jó, ha belinkeled a bejegyzéseidet a fb-ra, hogy könnyen követni lehessen a résztvevőket. Az év végi sorsolásban csak a hashtaggal ellátott bejegyzések vesznek részt!

És végül még egy nem elhanyagolható bónusz: azok az olvasóink is jól járnak ezzel a játékkal, akik maguk nem írnak, csak szívesen olvasnak, mert így még több érdekes blogot ismernek majd meg.

Na, sikerült kedvet csinálnom a játékhoz? Akkor tarts velem te is!

2016. szeptember 6.

Horgolt ceruzatartó

Ha azt mondom, az elmúlt nyár nem sok kézimunkát termett számomra, akkor már sokat szépítettem a dolgon. Gyakorlatilag mindössze egyvalamit alkottam, ezt a konzervdobozból készült ceruzatartót. Ezt viszont nagy kedvvel készítettem, és azóta is intenzíven örülök neki. Nektek hogy tetszik?




2016. június 13.

Habkönnyű nyári desszert

Ez a néhány perc alatt elkészíthető habkönnyű, gyümölcsös pohárkrém annyira egyszerű és olyan finom, hogy biztosan nem én vagyok az első, akinek eszébe jutott. Tutira van valahol egy szakácskönyv, amiben ez a recept a kezdő konyhatündérek tuti sikereként van feltüntetve. Mivel azonban én teljesen magamtól ötlöttem ki, bátorkodom most leírni, mint saját kreálmányt. Sztárséfek reklamációit a kiadóba várom.

Gyümölcsös nyári pohárkrém

Hozzávalók:
2dl habtejszín
2dl natúr joghurt
2kk (kb. 10g) agaveszirup
30dkg eper (vagy málna, áfonya, cseresznye, barack)
Elkészítés:
Az epret megtisztítom, kis darabokra vágom, néhány szemet félreteszek a díszítéshez. Ha málnát vagy áfonyát használok, akkor elég megmosni, lecsöpögtetni.
A tejszínt az agavesziruppal habbá verem, majd óvatosan beleforgatom a joghurtot. (Mi nem vagyunk nagyon édesszájúak, de aki igen, az édesítheti kicsit jobban is.)
Könnyed mozdulatokkal hozzákeverem a gyümölcsöt. Nem szabad nagyon agresszíven kavarni, nehogy összetörjön a hab.
Tálkákba vagy talpas poharakba adagolom a mennyei finomságot, és néhány szem gyümölccsel díszítem a tetejét. 5 bő adag lesz belőle.


Vigyázat! Ha nem azonnali fogyasztásra szánod, akkor tedd hűtőbe és lakatold le! Máskülönben néhány perc alatt ez lesz belőle:
Én figyelmeztettelek!

2016. április 20.

Tavasz van

Végre! Lehet ilyeneket fotózni:




Az idei katica utánpótlás biztosítva, a százszorszépek a pázsiton vidáman hívogatják a dongókat, és a szomszéd néni öreg cicája is elégedetten sütteti magát a reggeli napfényben. Hát nem csodálatos?



2016. április 15.

Szövőkeret? Gyerekjáték!

A legkisebb gyerekem iskolájában sok éves hagyomány az a roppant jó dolog, hogy csütörtök délutánonként az egész suli kreatívkodik. Ezt nem a szokásos papír-olló-ragasztó kereteken belül kell elképzelni, hanem úgy, hogy a tanároknak gyakorlatilag bármilyen biztonságosan kivitelezhető ötletük támad, azt meg is valósítják. A batikolástól a csempemozaikon, a képregényrajzoláson és a muffinsütésen át a lenyomatkészítésig a kreatív alkotótevékenységek széles skáláját kipróbálhatta már így csemetém. És a legjobb az egészben az, hogy ez a csütörtöki kreadélután nem a teljesítményről szól, hanem az örömködésről (de a pedagógusok persze azért tudják, hogy titokban a képességfejlesztésről is). Nem osztályozzák a műveket, és mégis (vagy éppen ezért?) minden gyerek belead anyait, apait. Időnként szó szerint, mert az alapanyagokat szükség esetén a szülők adják össze. Olyasmire gondoljatok, mint wc-gurigák, műanyag palackok, kartondobozok, maradék faanyag, régi elnyűtt lepedők, fonalmaradékok, stb.
Számomra a legérdekesebb a kreadélutánban talán nem is az, hogy mi mindent készítenek (bár gyakran leesik az állam attól is), hanem az, hogy a gyerekek nem feltétlenül a saját osztályukban barkácsolnak, és nem is csak a saját évfolyamtársaikkal. Erre az órára az alsó illetve a felső tagozat 4-4 évfolyamán belül vegyítik az osztályokat. A gyerekek többé-kevésbé maguk választják ki, hogy az aktuális lehetőségek közül a következő 2 hétben mit szeretnének kipróbálni (persze az osztályfőnök koordinálja a dolgokat), és így legtöbbször egy másik tanár csoportjába kerülnek, ahol különböző életkorú gyerekkel együtt dolgoznak. Így ez az egy óra nemcsak a kreatív alkotásról, hanem észrevétlenül a közösségépítésről is szól.

Most egy olyan ötletet szeretnék bemutatni, amit egyszer az egyik ilyen kreafoglalkozásról hozott haza a lányom: saját kezűleg készített szövőkereten rongyból állatképeket szőttek.
Ez itt, kérem, Nyuszi, az orra, mondjuk, hiányzik, de azt ne mondjátok, hogy nem ismertétek fel!

Persze volt már nekünk itthon addig is fából készült kis szövőkeretünk meg hozzá puha, színes fonalak, de az valahogy sose lett nagy kedvenc. Ezért is lepődtem meg azon, hogy amint hazaértünk a suliból, azonnal folytatódott itthon a kreadélután: nyolcéves tanítónénim megmutatta, hogyan kell kartonból szövőkeretet készíteni, majd kiborítottuk a rongyoszsákot, és nekiálltunk csíkokat vágni, és szövögetni.

Szükséges hozzávalók:
- egy kb. A4-es nagyságú kartonlap (egy cornflakes-es doboz oldallapja pl. tökéletesen megfelel)
- egy tekercs bármilyen madzag
- színes textil 2-3 cm széles csíkokra vágva. A textilcsíkok hosszáról lentebb találsz információt. Tökéletes metamorfózisa lehet ez kiselejtezett ruhadaraboknak, régi ágyneműnek.
- egy nagyobb, színes kartonlap, amire a kész művet felragasztjuk

A kartonlap két keskenyebbik oldalán 1cm-enként 2 cm mély bevágásokat készítünk. Érdemes vonalzó segítségével előre bejelölgetni, hová kerüljenek a bevágások. Ezután a madzagot oda-vissza vezetgetve befűzzük úgy, hogy a kartonlap két végén a bevágások mögé kanyarítjuk. Az elején hagyjunk egy kb. 10 cm-es szálat, hogy majd rögzíteni tudjuk a madzagot.
Elmagyarázni bonyolultabb, mint megcsinálni, az alábbi két képen jól látszik, hogy hogyan kell a kartonlap két oldalán kinéznie a madzagnak:


Ha a végére értünk, akkor a karton hátoldalán a madzag két végét egyszerűen összekötjük:



Leánykám úgy belejött a munkába, hogy ilyen szép hátoldalú szövőkeretet készített nekem:


Ezután kezdődhet is a szövögetés.
A fenti képen látható nyuszi (vagy tetszőleges más állatfej) elkészítéséhez a keret szélességénél 10-15cm-rel hosszabb csíkokkal dolgozunk. Az alább látható alátéthez szimpla és dupla hosszúságú darabokat használtam váltakozva, de ez már a haladó szint :)

Szóval a textilcsíkokat egyenként befűzzük a keretbe, váltakozva a madzag alatt illetve fölött vezetve őket. A következő csíkot mindig úgy kell befűzni, hogy ahol az előző a madzag alatt volt átdugva ott most a madzag fölött haladjon a csík, és fordítva:

A befűzött csíkot egy horgolótűvel, egy ceruza tompa végével vagy egyszerűen kézzel hozzáigazítjuk a már elkészült részhez, hogy szép szorosan álljanak a csíkok egymás mellett.

Ha nem fér már több csík a keretre, akkor a beakasztgatott madzagvégeket lehúzzuk a kartonról (ehhez egyszerűen behajtjuk a kartonfüleket).

Az állatka elkészítéséhez a kilógó végeket ragasztóval a munka hátoldalához rögzítjük, kivéve azokat, amelyekből fület, bajuszt, szarvat stb. szeretnénk formázni. Ezután az egész  művet felragasztjuk egy nagyobb kartonlapra, a helyére igazítjuk és rögzítjük a füleket stb., és tetszés szerint textilből vagy papírból szemet, szájat, orrot készítünk neki.

Én állatka helyett edényalátétet készítettem, ennek a befejezése jóval munkaigényesebb, ezért inkább csak az anyukáknak ajánlanám. Ehhez a textilvégeket egyenként eldolgoztam a munka hátoldalán visszafűzögetve.

Itt jön az a tipp, hogy minél hosszabb (több sorra elegendő) csíkokkal dolgozik az ember, annál kevesebb eldolgoznivalója lesz a végén. Profibbak így akár igazi rongyszőnyeget is készíthetnek.
A lányom iskolai projektjében viszont pont az tetszett nagyon, hogy a munkamenetet a gyerekkezek ügyességéhez igazították: könnyebb minden sorban új csíkkal dolgozni, és egyszerűbb így utólag korrigálni, ha szükséges.
Miközben ezt írom, arra is rájöttem, hogy miért nyert a kislányomnál ez a szövési technika az igényes, szép, színes fonalakkal és a fakerettel szemben: itt még a szerszámot is ő maga készíthette, a textilcsíkokat könnyebb volt fűzögetni, és ráadásul sokkal gyorsabban haladt a munka!


Pedagógus olvasóim, remélem, számoltátok közben, hogy hányféle képességet fejleszt ez a kis projekt. ;)

2016. március 8.

Csalafinta palacsinta (diabetikus)

A palacsinta az az étel, amely nélkül lehet ugyan élni, de nem érdemes. Legalábbis a gyerekeim szerint. No, de mit tegyen az ember lánya, ha az élet úgy hozza, hogy a normál palacsinta többé nem fér bele a család étrendjébe?
Ugyan mi mást, elkezd kísérletezni új hozzávalókkal, arányokkal, ízekkel. Ezt tettem én is az elmúlt hónapokban. Volt, ami ragadt, volt, ami szakadt, volt, amire a szigorú zsűri finnyáskodva húzta el a száját, de a kitartó próbálkozás végül meghozta az eredményét, és megszületett a mi finom, diabetikus palacsintánk.

Hozzávalók (kb. 24 darabhoz):

300g finomliszt (igen, sima fehér liszt!)
130g zabliszt
70g mandulaliszt
4 tojás
7dl tej
3dl (szóda)víz
csipetnyi só

Az alapanyagokból a megszokott módon palacsintatésztát készítünk, és megsütjük. Nekem ez a mennyiség 24db palacsintára elegendő, így 1db szénhidráttartalma 14g. Az egész mennyiség egyébként 330g szénhidrátot tartalmaz, ezt kell elosztani a palacsinták számával. Ha egy személyre sütnél palacsintát, a bejegyzés végén megtalálod a hozzávalók mennyiségét ebben a változatban.

Bár a recept önmagában is megér egy megosztást, blogbejegyzésnek, úgy gondolom, mégis kicsit soványka. Álljon itt hát kiegészítésül családunk néhány kedvenc palacsintaváltozata is. Ehhez azt érdemes elöljáróban hozzáfűzni, hogy a palacsinta a hollandok pizzája. Az itt népszerű palacsintaéttermekben nem csak édes, hanem sokféle sós változatban is kapható. Általában hatalmas tányéron szolgálják fel a különböző feltétekkel bőven megpakolt, malomkerék méretű palacsintákat, amelyekből egy darab még a nagyobb étkű vendégek éhségét is bőven csillapítja. Itthon persze én normál méretű palacsintákat sütök, így az alábbi változatokat nyugodt szívvel tudom ajánlani bárkinek ebédre, vacsorára.

Sajtos palacsinta
A megszokott módon palacsintát sütök, de amikor megfordítom a palacsintát a serpenyőben, a felét azonnal beborítom vékony sajtszeletekkel. Mire a tészta megsül, a sajt is megolvad kicsit. Félbe hajtva, forrón tálalom.

Sajtos-szalonnás palacsinta
2-3 vékony szelet bacont teszek a serpenyőbe. Miután az egyik oldaluk nagyjából megsült, megfordítom a szalonnaszeleteket, és ráöntöm a palacsintatésztát (a szokásos adagnál egy picivel többet). Úgy igazítom, hogy a tészta a szeleteket nagyjából alulról és felülről is betakarja, nem baj, ha itt-ott kilóg azért. Miután az egyik fele megsült, óvatosan megfordítom, és megszórom a palacsinta sült oldalát reszelt sajttal vagy betakarom néhány sajtszelettel. Miután a másik fele is megsült, azonnal tálalom (nem kell feltekerni vagy félbehajtani!).

Almás vagy ananászos palacsinta
Az almát meghámozom és nagyon vékony szeletekre vágom. A konzerv ananászkarikákat vízszintesen kettévágom, hogy vékonyabbak legyenek.
A serpenyőbe palacsintatésztát öntök, majd ebbe azonnal belenyomom a gyümölcsszeleteket. Ezután egy kevés tésztát öntök még rájuk, ami betakarja őket. A szokásosnál valamivel vastagabb palacsintákat kapok így, óvatosan kell megfordítani. Ha megsült, meg lehet szórni egy pici fahéjjal, esetleg nyírfacukros fahéjjal.
Almás palacsintát egyébként úgy is lehet sütni, hogy lereszeljük az almát, és belekeverjük a palacsintatésztába, úgy is nagyon finom. Arra kell csak figyelni, hogy így valamivel kevesebb folyadék kell bele, mert az alma is levet ereszt.

Tejfölös-gombás palacsinta
A fenti leírás vagy hagyományos recept szerint palacsintát sütünk.
A gombaragut érdemes előre elkészíteni. Ehhez 1 hagymát apróra vágok és kevés vajon vagy olajon megdinsztelek. Megszórom egy kis pirospaprikával, belekeverem a championt vagy más gombát (250g), megsózom, és letakarva a saját levében megpárolom (10 perc). Ha elsül a leve, lehet hozzá egy kis vizet adni. Ezután behabarom 1 dl tejfölben elkevert 1 ek liszttel, majd borssal és ízlés szerint kakukkfűvel vagy tárkonnyal ízesítem.
Az így elkészített raguból a palacsintára halmozok 1 szedőkanálnyit, és félbehajtva tálalom.

Palacsinta gombás-szalonnás raguval
Ez is egy raguval töltött palacsinta, a recept hasonló az előzőhöz.
250g gombát, 1 hagymát és 1 kaliforniai paprikát megtisztítok és felvágok: a hagymát apróra, a paprikát kockákra, a gombát szeletekre.
Egy serpenyőben odateszem a 200g kiskockára vágott húsos szalonnát sülni.
Mikor félig megsült, hozzáadom a hagymát és együtt sütöm tovább. Amikor a hagyma üveges, rádobom a gombát és a paprikát is.
Ízesítem sóval, borssal, rozmaringgal, kakukkfűvel, bazsalikommal.
Végül elkeverek benne 1dl tejszínt. Rottyanjon vele egyet, és kész is.
A ragut a szokásosnál kicsit vastagabbra sütött palacsintákra halmozom, félbehajtva tálalom.

Esetleg lehet a félbehajtott palacsinta tetejére egy kis reszelt sajtot is szórni.
Nincs ennél jobb képem róla sajna, nálunk a palacsinták nagyon rövid életűek, nem tudok olyan gyorsan fényképezni mint amilyen gyorsan a családom elpusztítja őket.


Diabetikus palacsinta hozzávalói 1 személyre:
100g finomliszt
42 g zabliszt
25g mandulaliszt
1 tojás
2,5dl tej
1dl (szóda)víz
pici só

2016. március 4.

Kreablogosok műhelye

Tudom, olvasóim közül többen ti magatok is írtok blogot kreatív hobbi témában. Ezért aztán hírül adom itt is: indítottam egy új csoportot a Facebookon, ahol mi, kreablogosok összegyűlhetünk virtuálisan, hogy találkozzunk, beszélgessünk, segítsünk egymásnak, megosszuk egymással a tapasztalatainkat, kérdéseinket, örömeinket, gondjainkat, mindazt, ami a blogírás kapcsán felmerül. Legyen szó akár technikai kérdésekről, akár kreatív témákról, a cél, hogy érdeklődő és segítő társakra találj a csoportban. Lehet közös játékot indítani, ötletekkel inspirálni egymást, visszajelzést kérni, megosztani örömöt-bánatot, kérdést, bármit. Fő a támogató légkör és a jó hangulat!

Kreatív hobbicsoport van rengeteg, és novellaíró blogosoknak is láttam már gyülekezőhelyét, de pont ilyen csoportot eddig még nem találtam, úgyhogy arra gondoltam, talán más is örülne egy ilyennek. Ha kedved van kipróbálni, EZEN A LINKEN tudsz jelentkezni. Arra kérlek, hogy ugyanakkor hagyj egy üzenetet e bejegyzés alatt a blogod elérhetőségével, hogy valamiképp azonosítani tudjam a jelentkezőket, mert a csoportba való belépésnek feltétele a csakugyan létező kreatív blogod!

2016. február 29.

Pearly - a horgolt párna

Ő az, kérem szépen:


Még az ősszel készült, imádtam horgolni. A minta hamar megjegyezhető és elég változatos, horgoltatja magát. 6 gombolyag pamutfonal ment bele, mindkét színből 3-3.
A színeit sajnos nem adja jól vissza a kép, bármilyen fényben próbáltam eddig fotózni, nem lett olyan, mint az igazi. A valóságban melegebb, olyan igazi rőzseláng színűek a csíkjai, sok naranccsal, a barna pedig az az igazi fakéregszín. Az egész együtt olyan, mintha magából az őszből gyúrtam volna gyöngyöket, hogy aztán láncra fűzzem őket. Innen a neve: Pearly Pillow.

A mintát megírtam angolul és magyarul is, most indul a teszt a Ravelry-csoportomban. Ezen a héten lehet rá jelentkezni, a linkre kattintva megtaláltok minden részletet. A topicban legörgetve magyarul is ott van a tesztkiírás, ha gond lenne az angol, és mindkét változatra keresek tesztelőket!


2016. február 20.

Kockásban

Hoztam nektek egy kis inspirációt, ha esetleg valakinek ingerenciája támadna a hétvégén kockását kötni, nem is tudom.... Esetleg kockás inget vennél fel, de nincs otthon. Vagy van, csak szívesen kiegészítenéd valami mással: sapka, sál, poncsó.
Az eleganciára ügyeljünk kérem, mindenképpen tessék megfésülködni! ;)

Hölgyeknek:

Kate Davis végtelenített sálja maga a kockás elegancia:
 
Ez a miniponcsó ugyancsak Kate Davistől, a Sweet Shawlettes c. könyvéből:
Shawl from book Sweet Shawlettes:

Ez ugyan szőtt, de kötöttben is el tudom képzelni:
Knitting and Crochet Magazine 54 by Rowan:

A játékosabb stílus kedvelőinek Hélène Magnússon Flowerpot kabátja:

Legyen egy pulcsi is a kínálatban:


És egy egészen kockás sapka:



Uraknak:

Hell's Kitchen néven a Rowan mintája:


Hélène Magnússon tervezett kockását pasiknak is:


De köthetünk nekik sálat is:


...vagy sapkát - már, ha hajlandóak felvenni. (Szerintem határeset, inkább a fenti sakktáblás modellt ajánlanám, ha már mindenképp kockás sapkára vágyik a szívünknek kedves férfiú):


És végül, hogy a horgolás se maradjon ki, egy avantgárd modell:


Ám, ha kötögetés helyett inkább baráti körben töltöd a hétvégét, akkor is ügyelj mindenképp a megjelenésedre! Szívből ajánlom a kockás inget.