2015. február 20.

Vidám karkötők újrahasznosított anyagokból

Lányos anyukák, figyelem! Egy roppant egyszerű ötletet hoztam, amivel bármelyik szürke-morcos délutánba pillanatok alatt csintalan vidámságot és csivitelő napsütést csempészhetünk (honnan került ide hirtelen ennyi 'cs'???)
Általában elég kritikus vagyok az újrahasznosított DIY ötleteket illetően, mert nem szeretem, ha az eredményen látszik, hogy valójában szemétből készült... Ez esetben viszont -amint látni fogjátok- szó sincs ilyesmiről.

Alapállásban nem lesz másra szükségünk, mint egy üres műanyag palackra (pl. üdítőitalos), egy kis maradék textilre (akár egy kiselejtezett, régi kedvenc ruhadarab is megteszi), és egy ici-pici pötty ragasztóra.
A felturbózott változathoz lehet készen vett színes szalagot és gyöngyöket is használni.

A palackot ollóval kb. 1,5-2 cm széles karikákra szeleteljük.
Ha van otthon választék üres műanyag flakonokból (nálunk általában nincs), akkor érdemes olyat választani, amelyiknek az átmérője pont megfelelő karkötőnek, vagyis belefér a gyerek keze, de nem is esik le róla a karika. Ha túl nagy a karika, az sem baj, akkor elvágjuk és tűzőgéppel a megfelelő méretűre alakítjuk.
A textilt ugyancsak 2 cm széles csíkokra vágjuk. Érdemes a szálirányt illetve a textil típusát figyelembe véve úgy vágni, hogy ne rojtosodjon az anyag. Ha mindenképp olyan anyagot szeretnénk használni, amelyik nagyon rojtosodik a vágás mentén, akkor lehet szélesebb csíkokra is vágni, és azután hosszában kettéhajtva levasalni a csíkokat.
Most a textil egyik végét hozzáfogjuk a karkötőhöz (oda lehet ragasztani, de nem muszáj), és elkezdjük rátekerni az anyagot úgy, hogy minden réteg az előzőt félig fedje. Az egyik kezünkkel fogjuk le mindig ott, ahol éppen járunk, és igyekezzünk úgy tekerni, hogy az anyag szépen rásimuljon a karikára. Ha hosszában kettéhajtott szalaggal dolgozunk, akkor a hajtott széle legyen kifelé, így nem rojtolódik majd a kész karkötő.
Amikor körbeértünk, néhány cm-en továbbhaladva lefedjük a kezdést, nehogy később kibomoljon, majd elvágjuk és a karkötő belső oldalán leragasztjuk vagy letűzzük az anyag végét.
Inspirációként hadd mutassak néhány gyerekek által készített darabot is, amelyeken jól látszik, hogy a lányok az alapötletet rögtön ügyesen továbbgondolták. Volt, aki többféle szalagot kombinált egy karkötőn, vagy éppen ragasztott gyöngyökkel, hosszában ráragasztott másik szalaggal, vagy lelógó masnikkal díszítette a művét. Éljen a gyerekek fantáziája!


 

2015. február 14.

Lazacos, kelbimbós lepény

Bevallom, nem vagyok született halimádó. Gyerekkoromból mindössze a karácsonyi sült pisztráng meg egy-egy kósza, paprikás lisztben sült hekkszelet rémlik. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor ettem életemben halászlét. Ám mivel az egészséges étrendhez manapság a hal is hozzátartozik, háziasszonyként megpróbálok azért gondoskodni róla, hogy egyre nagyobb rendszerességgel halételek is szerepeljenek a családi menün. Előnyben részesítem az "egyszerű de nagyszerű" kategóriába sorolható ételeket, és az évek alatt sikerült is néhány tuti receptet begyűjtenem.
A tengeri halakat itt, Hollandiában ismertem és szerettem meg, közülük is a nagy kedvenc a lazac lett, ami az ára miatt sajnos nem kerül nagyon gyakran az asztalunkra, de ha igen, az mindig élvezet.
A most következő recept a sütőben készíthető egytálételek iránti rajongásomnak köszönhető, és külön büszke vagyok rá, hogy saját kreáció. Legnagyobb erénye, hogy melegen és hidegen egyaránt finom, így vendégváró fogásként illetve bulikajának is tökéletes.
A megadott mennyiségből elkészítve egy adag kb. 40g szénhidrátot tartalmaz.

Hozzávalók 4 személyre:
500 gram kelbimbó
2 lazackonzerv, vagy ennek megfelelő mennyiségű friss lazacfilé (kb. 340g)
4 tojás
1 db kaliforniai paprika
50 g reszelt sajt
1 ek zsemlemorzsa
1 gerezd fokhagyma
1 csomag mirelit levelestészta
só, bors, pici olaj vagy margarin

A kelbimbót megtisztítom, és annyi sós vízben, ami épp ellepi, puhára főzöm (ne essen szét!).
A paprikát apró kockákra vágom.
A tésztalapokat kiveszem a mélyhűtőből, szétterítem a konyhapulton és hagyom kiolvadni (10 perc).
A tojásokat villával elhabarom, egy evőkanálnyit félreteszek egy pohárkába.
A tojásokhoz keverem a reszelt sajtot, a tejfölt, a gerezd kinyomott vagy nagyon apróra darabolt fokhagymát, sóval, borssal ízesítem.
A lazackonzervből kicsöpögtetem a vizet, majd kézzel belemorzsolom a halat a tojásos keverékbe. Közben eltávolítom az esetleges szálkákat. Ha friss hallal készítem, akkor feldarabolom és pici olajon vagy margarinon néhány perc alatt kevergetve megsütöm a lazacfilét, hagyom kicsit hűlni, és azután keverem a tojáshoz.
A kelbimbót leszűröm, majd a paprikával együtt ezt is a többihez keverem (a nagyobbakat esetleg ketté lehet vágni).
Egy megfelelő méretű sütőedényt vékonyan kiolajozok, majd beterítem tésztalapokkal. A csatlakozásnál jól egymáshoz nyomogatom a lapokat, hogy egybefüggő réteget alkossanak. A tésztából meghagyok annyit, amiből a tetejére rácsot készíthetek majd.
Ezután a zsemlemorzsát egyenletesen szétterítem az edényben (erre azért van szükség, hogy ne ázzon el a tészta alja). A tölteléket egyenletesen a tésztaágyba terítem (nem baj, ha folyós a leve!), majd a megmaradt tésztából csíkokat vágok, és berácsozom vele a lepény tetejét. A tészta széleit is ráhajtom a töltelékre.

A félretett tojással megkenem a tésztarácsot, majd 220°C-on fél óra alatt készre sütöm.
Jó étvágyat!

Ha esetleg marad a tésztalapokból, akkor sem kell pánikba esni. Visszafagyasztani nem szabad, inkább készítsünk belőle valami gyors finomságot.
Ezúttal én napon aszalt paradicsomot és kecskesajtot ültettem a megmaradt lapocskák közepére, és táskát hajtogattam belőlük. A lazaclepény mellett vígan megsültek ők is.



A mirelit leveles tészta egyébként szerintem a modern konyha egyik legnagyszerűbb találmánya. Szinte bármivel tölthető, édesen és sósan egyaránt finom és gyorsan, egyszerűen elkészíthető. Nálunk mostanában mindig van belőle a mélyhűtőben, mivel kisebbik lányom szeret kreatívkodni a konyhában, és mióta felfedezte, hogy milyen jó alany erre a leveles tészta, rendszeresen meglep bennünket a saját készítésű finomságaival.

2015. január 30.

Iciri-piciri telecske

Egyszer volt egy...

iciri-piciri hóesés. Tegnap este még eső esett, de az éjjel hó lett belőle. Recsegős, jeges hó, de arra épp elég, hogy reggelre kifehéredjen tőle a park, amit én csonttá fagyott ujjakkal igyekeztem tőlem telhetően meg is örökíteni ma reggel.
Reggelente, amikor a parkon át tekerek, mindig rácsodálkozom, milyen csodaszép helyen lakunk. Nézzétek csak (sok-sok kép jön!):

Ez még nem a park, korán reggel indulás a suliba:
Az iskola utcájában van az u.n. Bikatemplom:
 
És itt a park:









 
 
 








Hát nem gyönyörű? Tudom, hihetetlenül hangzik, de élőben még sokkal szebb. :)

2015. január 16.

Kékségeim

Az elmúlt időszakban mindenféle kék holmik kerültek ki a kezeim közül, ezeket szeretném most megmutatni.

A shetlandi kagylómintás sálamat megkötöttem egy vastagabb változatban is, ez még az ősszel készült. Egyrészt szerettem volna egy hosszú, puha, meleg sálat ezzel a mintával, másrészt ez a kötősuli következő projektje.
December elején a gyerekek új szobapapucsért kezdték rágni a fülemet. A régieket mind elnyűtték, kinőtték. Így kerestem egy szimpi mintát, és az ünnepek alatt készült két pár mamusz ugyanebből a fonalból:



A minta a Celtic Dancer a Drops-tól, INNEN lehet letölteni.

A sorban az utolsó a kislányom tolltartója, amit a vadiúj íróasztalához kért tartozékként. Ezúttal fejből dolgoztam.

Pontos mintaleírás ugyan nem készült, de egy kis gyakorlattal bárki el tudja készíteni. Íme a munkamenet nagy vonalakban:

Végig rövidpálcákkal dolgozunk, normál pamutfonallal, 3,5-ös horgolótűvel.
Először két db. 8 cm átmérőjű körlapot horgoltam kék fonalból, majd a színváltós fonallal (G-B Batik) az egyik körlap mentén minden szembe egy rp-t horgoltam a szem szárát "megkerülve" (nem tudom, hogy hívják az ilyet, rajzos leírásban kampóval szokták jelölni). Így egy kis szegély keletkezett:


Ezután körbe-körbe haladva horgoltam 2 sort (0,5 cm), majd a következő sorban az utolsó 4 szemet nem horgoltam le, hanem megfordultam, és innen kezdve oda-vissza horgoltam a sorokat 19cm-en keresztül.



Amikor elértem a kívánt méretet, a színe sor végén horgoltam még 4 lsz-t, és nem fordultam vissza, hanem a munka másik végéhez csatlakoztam. Innen ismét körbe-körbe haladva készítettem még 2 sort (0,5 cm), mint az elején. Ezzel kialakult a tolltartó teste, és a zippzár helye.

Fogtam a másik körlapot, és úgy, mint az elsőnél, szemenként hozzáhorgoltam a tolltartó testéhez "kampós" rövidpálcákkal, hogy kis szegélye legyen. Ez kicsit macerás művelet, főleg a vége. Ha nem megy, lehet varrni is nyugodtan.
Ezután fogtam egy 20 cm-es zippzárat, gombosűvel a helyére tűztem, és belevarrtam.
 Az elkészült művet a gazdája azonnal használatba is vette, csakúgy, mint a papucsokat. Azóta egyfolytában nyúzatik minden darab, nem volt könnyű visszaszerezni őket a fotózáshoz, és azt kell mondjam, ennek igazán örülök.